Szász András : Boldog város

Szász András egyik írása Váradról nagyon elgondolkoztatott,ugyanis kortársak vagyunk.Én Váradon lakok,ő már nem,de az írásaiból az érződik,hogy szereti Váradot,a boldog várost.Idézetek az írásából:

"A címbéli elnevezés szülővárosomra, Nagyváradra utal. Nem tőlem származik. A tatárdúlás után újjáépített települést elődeink nevezték el Boldog városnak (Felix Civitas), ez idővel Boldog Váradra módosult.
Néhány dolgot már elemista koromban is tudtam a városról, annál jobban ismertem összes átjáróházát, gyaloghídját és sikátorát, csupa olyan helyet, mely biztos menekülési esélyt jelentett a gyakran nyakunkba lihegő csőszök és rendőrök elől. A történelem és az építészet nem foglalkoztatott. Kizárólag az utca érdekelt, melyet életteremnek tekintettem.
A hatvanas évek elején a helyi magyar nyelvű napilap, a Fáklya, minden szombaton megjelentetett egy fényképet valamelyik közismert épület egy-egy részletéről. Az olvasók a fotók alapján kellett kitalálják, melyik épülethez tartozik a bemutatott részlet. Mivel a nyertesek értékes jutalmakat kaptak, a váradiak kezdtek emelt fővel járni, hogy tüzetesebben szemügyre vehessék a városképi szempontból meghatározó jelentőségű épületeket. " 


"– Mit tudsz, te, Váradról, fiam?
– Hogyhogy mit tudok – akadt torkomon a falat a meglepetéstől. – Hát hogy… Szent László király alapította, aki még hercegként gyakran járt ide vadászni. Aztán halála után, rávaló tekintettel egy csomó király ide temettette magát, többek között Luxemburgi Zsigmond német-római császár is." 

Megható a befejező mondat : 



"Tavaly egy tengeren túlra szakadt földimmel találkoztam, aki búcsúzáskor azt mondta: „Amerikában rájöttem egy nagy igazságra. Külföldön váradinak lenni nem dicsőség, de nem is megaláztatás. Egyszerűen sors. Sors, mint mindenütt a világban, ahol a ház nem jelent otthont, a föld nem jelent hazát. Mindenesetre az én hazám örökre Várad marad.” 

Teljes írást itt olvashatja .