Felhívás

Régi Várad blog "Fotók,képeslapok a régi Váradról" Facebook album fotóit használja fel forrás megjelöléssel.Írja meg véleményét a facebook.com-ra,vagy az egyvaradi@gmail.com -ra !
Sok román ajkú váradi szeretné olvasni a szöveget az anyanyelvén,mely részben elérhetővé válik' '

Köszönet mindenkinek '


2018. február 18., vasárnap

Épített örökségünk

Park szallo 

"Impozáns, elhanyagolt épület hívja fel magára a figyelmet a Fő utcán, szemben az Orsolyák ősi iskolájával. A váradiak Park szállóként ismerik, az őslakosok pedig még az egykori tulajdonos nevét sem felejtették el. Park hotel volt a neve a „régi román időben” is, a „kis magyar világ” alatt is, és a „szocializmus építésének” idején is. A tulajdonosa pedig a sokat megélt Weiszlovits Emil volt, a város egyik markáns, egykor mindenki által tisztelt személyisége." - írja Farkas László a Reggeli Újságban.Teljes cikk : 

„Az utcza jobb szegletét egy nagy, emeletes – erkélyes – épület foglalja el, a hol van a ?Biharmegyei Nemzeti Casino? mely 1833. évi márczius 6-ikán alakult meg Fényes Károly táblabíró indítványozása folytán és 1833. évi julius elsőjén költözött be az épületbe, mely akkor Gróf Rhédey Ádám tulajdonát képezte. A Casino könyvtára az irodalom legjelesebb termékeit tartalmazó 2000 kötetet számál – összesen 36 folyóirat és hírlap  – még pedig 26 magyar, 6 német, 3 franczia és egy román – áll az olvasók szolgálatára” – írta a már sokat emlegetett K. Nagy Sándor, Biharország című munkájában.
Ennek az épületnek „pincéjére, talán egyes tartófalait megtartva (erre csak egy falkutatással lehetne egyértelmű választ adni) építették fel a Weiszlovits fivérek a korszerű szállodát” – írja Péter I. Zoltán a Mesélő képeslapok című munkájában.
A szálloda tulajdonosának kalandokban és viszontagságokban gazdag élete megérdemelne egy hosszabb tanulmányt, ugyanis a város egyik markáns személyiségének számított mind a boldog békeidőkben, mind a román királyi rendszerben.
Mint fentebb említettük, a rendszerváltás előtt is szálloda működött az épületben, bár az egykor híres hangulat és színvonal egyre romlott. Az új gazdák nemhogy fejleszteni, de megbecsülni sem tudták az ölükbe hullt hallatlan értékű, nagy hagyománnyal rendelkező szállodát. Az egykor gyönyörűen parkosított udvart a népi hatalom haszonélvezői, a „proletáriátus” zenés-táncos kertvendéglőként használta, az egyik földszinti helyiségben pedig egy alacsony színvonalú gyorsvendéglő (talponálló) működött.
Napjainkban amolyan szellemtanyaként várja az esetleges befektetőket, akik talán megpróbálnák visszaadni az egykor Európa-szerte híres Weiszlovits-féle Park szálló régi fényét."
Forrás :reggeliujsag.ro

Épített örökségünk

Andrényi-ház 
Andrényi-ház

"A Nagyvásártér északi oldalán áll az egykoron monarchia-hírű (nem túlzás ezt állítani) Andrényi Károly és fiai cég vaskereskedése.A céget Aradon alapította 1836-ban az Andrényi család egyik tagja, Andrényi Károly.Nagyváradon Andrényi Lajos alapította meg a fiókot 1875-ben. Az alapítás után a Zöldfa utcán volt az üzlet, de amikor már a forgalom annyira megnőtt, hogy kinőtték a második üzletet is ebben az utcában, Andrényi Lajos megvásárolt egy házat a Nagyvásártéren, amit lebontatott, és id. Rimanóczy Kálmánnal megépíttette a ma is álló, emeletes üzletházat." - írja Farkas László a Reggeli Újságban. 
Az üzlet az államosítás után is megtartotta profilját, és a környék legnagyobb és legnépszerűbb ilyen jellegű üzlete volt, még a kommunista rendszer „tudományos alapú” áruhiányos idejében is. Az 1990-es rendszerváltás óta az épület állaga egyre romlik, a tulajdonképpeni hatalmas üzlet évek óta üresen, kihasználatlanul áll."
Forrás : reggeliujsag.ro

Épített örökségünk

Rhedey 1 

"Az úgynevezett Rhédey-kertet, melynek egy része néhai Kohányi Kacsándy Theresia kedves feleségem és önmagam mulandóság alá vetett része örökös nyugvóhelyének vagyon szentelve – az egész publikumnak üdőtöltésére szolgáló közönséges mulatóhelynek elkészíttetvén, halálom után hatezer forint capitalissal együtt Nagyvárad városának oly móddal testállyam, hogy azon kert soha el nem idegeníttessék, sem akármely szin vagy tekintet alatt más végre fordíttassék…” - írja Farkas László a Reggeli Újságban.Teljes cikk : 

"Részlet Gróf Rhédey Lajos 1804. március 18-án kelt végrendeletéből. 

Valamikor a 19. században, pontosabban 1804. március 18-án keltezett végrendeletében egy bizonyos Kis Rhédey Gróf Rhédey Lajos ingyen ajándékozta Várad városának a kertet, és ezen felül még évi hatezer forintot is hagyományozott az utódokra. Ebben a kertben áll az 1800-as évek elején épített mauzóleum, amelyet a gróf építtetett neje, M. Kohányi Kacsándy Therésia és önmaga számára végső nyughelyül.
Előbb a fiatalon elhunyt grófné földi maradványait helyezték el a kápolnában, majd nem sokkal annak halála után az adományozó gróf holtteste is ide került.
Rhedey 2
Érdekesség, hogy 1804-ben, amikor a mauzóleumba temették a gróf fiatal feleségét, a gyászszertartásra meghívták Csokonai Vitéz Mihályt, az akkor már hírneves költőt is. A költő itt szavalta el az erre az alkalomra írt A lélek halhatatlansága című versét. A temetés után a költő beteg lett, és rövidesen belehalt az itt szerzett tüdőgyulladásba.
A kápolnát 1830-ban feltörték és kirabolták, és ugyanez lett a sorsa 1912-ben is, amikor újra feldúlták, még a csontokat is kiszórták.
Létezésének két évszázada során ennek a műemléknek is mostoha sorsa volt, hisz egyetlen rendszer se nagyon törődött állapotával, végül a rendszerváltás után, hatékony anyaországi segítséggel 2004-ben külsőleg, 2012-re belsőleg is felújították."
Forrás : reggeliujsag.ro

Épített örökségünk

Baranka 1 

"A Fő utcán, aminek egyik oldalán az Apolló utca, másik oldalán a Széchenyi tér kezdődik, áll egy ódon épület, a Széchenyi szálló. Persze nem mindig hívták ezt az utcát Fő utcának, mert a város és benne Olaszi története során több neve is volt neki. Hívták Nagy utcának, Ország útnak, Fő utcának, II. Rákóczi Ferenc útnak, Bulevardul Regele Ferdinandnak, újra II. Rákóczi Ferenc utcának, majd Horthy Miklós útnak és Köztársaság útnak, míg végül rajta maradt a Str. Republicii elnevezés. A Széchenyi tér sem viselte mindig a legnagyobb magyar nevét, mert volt ő az idők folyamán Megyeház utca, Tisza Kálmán tér, Parcul Traian, Parcul Ştefan cel Mare, Lenin tér, majd napjainkban újra Parcul Traian a neve." - olvashatjuk a Reggeli Újságban.

De beszéljünk végre a Széchenyi szállóról, aminek elődje eredetileg nem is volt szálló, csak fogadó, és Fehér Bárány Fogadónak, vagy egyszerűen csak Bárányka fogadónak nevezték. Eleinte a Báránykában csak szállást adtak a megfáradt utasnak, de amikor szálloda lett, más szolgáltatásokat is kínáltak a tulajdonosok. Volt már akkor benne ivócsarnok és étterem is. Megyegyűlések során itt múlatták az időt a vidéki képviselők.
Adjuk most át a szót a régi Váradot jól ismerő és leíró kalauzunknak, K. Nagy Sándornak, lássuk, mit is írt 132 esztendeje, 1885-ben városismertetőjében a Fehér Bárányról, amit neveztek még Fejér-báránynak is.
„Az Apolló, vagy Szaniszló utcából visszatérve, az emeletes Báránkát találjuk, melynek kapuja felett az udvar felől kőtáblába hyerogliphszerűen ez van bevésve:
P+C+F+D+G
E.V
M, DCC, LIII.
Hogy mit jelentenek ezek a betűk, azt bizony nehéz lenne kisütni, de hát nekünk elég is azt tudni, hogy az épület 1753-ban épült.”
Baranka 2
Nekünk viszont ennyi tudás nem elég, ezért lapozzuk fel a nagyszerű Mesélő képeslapok című Péter I. Zoltán munkát, amelyből megtudhatjuk, hogy az épületet gróf Forgách Pál püspök építtette és azt is, hogy a kapu fölötti kőtábla betűinek jelentése:
Paulus Comes Forgach Dei Gratia Episcopus Varadiensis 1753.
Váradi látogatása során, 1786-ban II. József császár is itt szállt meg egy éjszakára.
A ma is látható épület, miután a régit teljesen lebontották, 1887 októberének utolsó napjára lett kész. November elsején vette át a bizottság, akkor kapta a Széchenyi nevet is.
A harmincas években majdnem a lebontás sorsára jutott a Bartsch-házzal együtt, mert az így megüresedett telekre ortodox katedrális építését tervezték.
A magyar közigazgatás is fontolgatta a negyvenes évek elején a két épület lebontását. A cél a Fő utca és a Széchenyi tér egybenyitása lett volna, a javaslattevő pedig nem volt más, mint Kőszeghy József városi főmérnök.
Végül egyik terv sem sikerült, így a két épület napjainkban is teljesen felújítva a sétálóutcán pompázik.
Említsük meg érdekességként, hogy a Széchenyi szálló tér felőli falán elhelyezett, kétnyelvű emléktábla tanúsága szerint a mostani épület és a Bárányka-fogadó építése előtt ott álló házban látta meg a napvilágot 1834. november 24-én doktor Jósa András, „Szabolcs vármegye híres sebész-főorvosa”.
K. Nagy Sándor, Péter I. Zoltán és Nagy József Barna nyomán írta és a fotókat készítette Farkas László 
Forrás : reggeliujsag.ro

2018. február 17., szombat

Miért volt Nagyvárad egy "ékszerdoboz"?


Több beszélgetéskor hallottam azt a kifejezést,hogy Nagyvárad egy "ékszerdoboz" volt.Szomszédom Varga bácsi 1905-ben született.Bármikor szó volt a régi Váradról,szinte mindig elérzékenyült. A fiatalsága jutott eszébe,amelyben volt szegénység,szerelem,házassági örömök.A Munkásparkba sétálva azt is elmondta,hogy mint fiatal házaspárként a Dőry szigetre jöttek szórakozni. Táncoltak, eveztek,és gyönyörködtek Nagyvárad panorámájába a Kálvária dombról. Szerinte a Román királyság alatt is nehéz volt az élet Váradon,de a második világháború után még rosszabb a helyzet.Sokszor volt,hogy lemondott az evésről,mert a lányának adta.Minden nehézség ellenére azt mondta,hogy Nagyváradnak volt egy sajátos "levegője".Lehet azért,mert nagyon fejlett volt a kereskedelem,az ipar és a kultúra.A központba,vagy a Bémer téren sétálva sok szép épületet lehetett látni. Vasárnaponként sétáltak a korzón.Tőle hallottam először a Kék Macska és a Kis Pipa vendéglőkről.Számára a kugli,ma teke volt a szenvedélye.Portás volt több iskolába,de ha volt szabad ideje,elment kuglizni.A felesége nem ellenezte,mert azt mondta,hogy jobb ha kuglizik,mint ha a kocsmába menne.Több történetet elmesélt,de erről majd később.

A Hungaricana honlapon nagyon sok képeslapot nézhetünk meg,melyeken láthatjuk hogy milyen szép lehetett Nagyvárad a huszadik század elején.A monarchia idején Budapest után a második, harmadik helyen volt.Budapest,Bécs és Párizs hatása kézzelfogható. Talán ezért volt egy "ékszerdoboz" Nagyvárad.

2018. február 15., csütörtök

Épített örökségünk

epitett 1 
"A N.-Teleki-utczán a Szent László tér felé tartva, bal oldalon egy nagy hosszú s egy emeletes épületben van az „Irgalmas nénik” leány-neveldéje és egy római cath. elemi iskola – olvashatjuk K. Nagy Sándor Bihar-ország című munkájának Nagyvárad városáról szóló részében. Mivel a későbbiek során több épületet is bemutatunk majd ebből az utcából, soroljuk fel eddigi neveit." - írja Farkas László a Reggeli Újságban.Teljes cikk : 

Az említett utca első elnevezése 1959-ben Nagy Német utca volt. A fent említett városismertető idején Nagy Teleki utca, az első világháború alatt Teleki utca néven szerepelt, az impériumváltás után pedig Alexandri lett.
A második bécsi döntés után Gróf Teleki Pál nevét kapta, majd az úgynevezett népi demokrácia éveiben volt Visinszkij, Transilvaniei és Leontin Sălăjan utca is. A rendszerváltás után 1990-től 2002-ig viselte a háborús bűnökért elítélt és kivégzett fasiszta marsall, Ion Antonescu nevét is. Napjainkban Primăriei (Városháza) utca az elnevezése.
epitett 2
Fogarassy Mihály kanonok létesítette a zárdát 1855-ben Immaculata néven, mégpedig Ferenc József császár és Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő, a későbbi magyar királyné eljegyzésének emlékére. Az utcai emeletes ház 1860-ra épült fel. Megépülése óta volt már benne a zárda mellett kisdedóvó, óvónőképző, polgári iskola, algimnázium és az államosítások után egészségügyi szakközépiskola is.
epitett 3
A közelmúltban rövid ideig a nagyváradi törvényszék néhány részlegének adott otthont, napjainkban elemi iskola működik benne.
(forrás: Péter I. Zoltán: Mesélő képeslapok, Nagy József Barna: Várad lelke – nagyváradi magyar utcanevek)
Forrás : reggeliujsag.ro

2018. február 13., kedd

Nagyvárad nagyítva : Szent László tér - Második válogatás

Nagyvárad nagyítva sorozat célja, szeretett városunk bemutatása képeslapok és fotók által,melyeket bővebb adatokkal megnézhet a Hungaricana honlapon .A képeslapok többsége a XX század elején készültek. Az egérrel nagyítva nézheti meg a Szent László teret,ma Unirii tér.A Hungaricana honlapról csak engedéllyel lehet letölteni. Jó szórakozást a második időutazáshoz'
































>


















Régi idők emlékeiből

A Koros-parti baptista imahaz 
"Az egykori Városliget és a Dőry-sziget kialakulásával foglalkoztunk a múlt héten, most nézzük meg, hogyan alakult át Olaszinak ez a része. Az 1885-ben megjelent, K. Nagy Sándor által írt, Bihar-Ország című munka Nagyváradról szóló részében egyetlen szót sem találunk a Városligetről. Ez azt jelenti, hogy akkoriban még az Országút utca menti házakon és a folyópartig lenyúló kerteken kívül nem volt azon a részen semmi. Az utca bal oldalán azonban már régen állt „az a nagy hosszú s szép egyemeletes épület, a szeminárium, keleti végén csinos templommal”, írja K. Nagy Sándor. Később Pásztor Bertalan egyik cikkében, mely a Szabadság című napilapban jelent meg, már olvashatunk a Dőry-szigetről. Lássuk, milyen lehetett akkoriban a környék." - írja Farkas László a Reggeli Újságban.Teljes cikk : 

"Az Országút utca templommal szembeni oldalán, a régi fából készült Nagyhíd hídfőjénél, „szemben a Kaczián házzal” egy falépcsőn kellett lemenni a Körös-partra, hogy a Dőry-szigetet megközelítse a kikapcsolódni vágyó váradi. Az odavezető utat az egyik oldalán lycium sövényes kertek, a másik oldalán pedig a Körös-part dudvás tenyészete szegélyezte. A szigetet körülvevő terület, a Városliget, elburjánzott őserdő, szemétlerakodó hely, naplopók búvóhelye volt. A lejárat mellett egy rosszhírű korcsma, a Gőzhajó állt. Volt ott, kicsit feljebb, a Gőzhajó mellett még egy kocsma, a Három rózsa, a kocsmák mellett pedig abban az időben Mudura György hentesmester háza és üzlete állt, ahol a reklámok szerint a városszerte híres „Mudura-féle töltelékeket”, vagyis hurkákat készítették és árulták. A közelben volt az akkori városházi főjegyző, Rácz Mihály háza is, aki a Szabadság munkatársa is volt, és akit kortársai „a város pennájának és a szelíden bohém Miska bácsinak” becéztek.
A Dőry-sziget vonzereje egyre jobban fokozta a híd körüli forgalmat, így aztán mindinkább indokolttá vált egy utca nyitása, melyen könnyen megközelíthetővé válhat a Városliget. A két rosszhírű kocsma felszámolása is időszerűvé vált, hiszen a szigetre járó, szórakozni vágyó jobb közönség jelenléte megkívánta, hogy a kocsmák duhaj, alpári népe, aki ráadásul még „a közbiztonságot is veszélyeztette”, eltűnjön a környékről.
Bekeffy Laszlo
Mint tudjuk, akkoriban elég nehézkesen hoztak meg fontos döntéseket a magisztrátus tagjai, mintha egyenesen ellenségei lettek volna minden újnak, de lassan megérlelődött a dolog, mivel a közvélemény és a sajtó is sürgette a változásokat.
A döntést az is siettette, hogy a város gazdasági fejlődése egyre nagyobb arányokat öltött. Megépültek a városi vasút vonalai, melyek befutottak az összes nagy ipartelepre, így azt a hatalmas árumennyiséget, amit eddig tengelyen szállítottak a Nagyhídon át az Országút utcán a vasúti állomásra, már vagonok szállították. Ezen körülmények miatt az Országút lassan elvesztette jelentőségét, a forgalom lecsökkent, a kocsisok és munkások már nem jártak arra, így az ott levő üzletek elveszítették bevételeik nagy részét. A város urai ebben a helyzetben már „magas lóról” tudtak tárgyalni a Gőzhajó tulajdonosával, hogy egy jó darabot lehasíthassanak telkéből, és megkezdhessék a Városligetbe vezető út kialakítását. Mudura hentes is szívesen elköltöztette boltját és jóízű áruját egy jobb forgalmú helyre, így aztán minden adott volt az út kiépítéséhez.
Felépült az új vashíd, eltűnt a Gőzhajó, a Mudura-ház és a falépcső, kész lett a széles út, mindkét oldalán járdával.
Komlos Vilmos es  Herczeg Jeno
A lebontott házak és a Körös partjáig lenyúló kertek tulajdonosai az út bal oldalán nagyon értékes házhelyekhez jutottak. Az építkezések hamar megindultak, és ki lett volna a legelső építtető, ha nem a város!
Óvoda épült, melyben sokáig az akkoriban ismert budapesti író-tanárnak, Roboz Imrének a nővére, Rosenzweig Szeréna nevelte, tanította a gyerekeket. Sorban építkeztek aztán: Duma Flórián ügyvéd, Bartsch Sándor üzlettulajdonos, Aberle Ottó vasúti tisztviselő, valamint a frissen nyitott utca utolsó telkén Szathmáry Király Andor vármegyei főpénztárnok. (A villaszerű házban 1936-ban Coriolan Bucico polgármester lakott.)
Egy üres telek maradt meg, nagyjából az utca közepén, melyet 1913-ban megvásárolt a nagyváradi baptista gyülekezet, akkori pénzben 14 ezer koronáért, és itt építtette meg a nagy imaházat.
Szóljunk most néhány szót a baptisták történetéről is, akik az 1880-as években kezdtek fel-feltünedezni a városban. Mint mindent, ami új volt, idegenkedve fogadták a váradi polgárok, sőt megszólásnak és gúnyolódásnak voltak kitéve. Idézzünk most szó szerint Pásztor Bertalan cikkéből:
„Nazarénusoknak csúfolták az új hívőket, akik titkos üzelmeiket az «Úr neveibe folytatják«. Rájuk fogták, hogy a gyülekezeteikben nem sokat törődnek az erkölccsel, és a szertartás végeztével nagy orgiák következnek. Mikor levonultak a Körösre, hogy az újrakeresztelési szertartásukat megtartsák, nagy hejehuja kísérte őket a bámészkodók részéről”.
Persze, eleinte sokan a kíváncsiságtól hajtva csatlakoztak hozzájuk, de látva, hogy az elhíresztelt „tiltott édességekből” semmi sem igaz, épp ellenkezőleg, nagy önfegyelemmel, odaadással és az élvezetekről való lemondással kell gyakorolniuk a vallást hittársaik között, sokan csalódva hagyták el a gyülekezetet.
A váradi baptisták első gyülekezetüket a Kertész utcában alapították, és itt is volt az imaházuk. „Mi, katonavárosi gyerekek furcsán néztünk vasárnaponként a fekete ünneplőbe öltözött férfiakra és nőkre, akik vaskos bibliával a kezükben, csendes beszélgetés mellett haladtak az imaházuk felé, vagy már jöttek onnan”, írja Pásztor.
Nézzük tehát a nagyváradi baptista egyház további történetét, lássuk, hogyan jutottak el a Katonavárosból a Körös-parti imaházig.
A kezdetekkor Darabonth Gyulát, a fiatal szabósegédet választották elöljárónak, kinek vezetése alatt fejlődött ki a gyülekezet. A Kertész utcai imaházat hamar kinőtték, így aztán 1897-ben a Kolozsvári utcán, szemben a Jakabovics-házzal telket vásároltak, amire templomszerű imaházat építettek. Hamarosan ez sem volt elegendő a megnövekedett taglétszám részére, így aztán az épületet eladták, de addigra már a Körös partján megvásárolt telken folyt az építkezés, amit a baptista testvérpár, a Bíró fivérek vállaltak fel, és amelyhez százezer darab ingyen téglával is hozzájárultak. A munkához 1912-ben fogtak hozzá, de befejezni már nem tudták, mert az akkori rossz pénzügyi helyzetben csődbe mentek. A hívek nagy anyagi áldozattal csak tető alá hozták a templomot, és 1913 nyarán fel is avatták azt.
A Kolozsvári úti helyiségben mindeközben egy építész raktára, majd lakatosműhely, végül pedig Schwartz Antal bőrkereskedő raktára működött. Végül a „szombatot tartó adventisták” vásárolták meg, és így újra imaház lett.
A nagyváradi baptista egyház a sok akadályoztatás ellenére is fejlődött, és a ’20-as években már négyszáz körül volt tagjainak száma.
Említsük meg mint érdekességet, hogy a felekezet hivatalosan elismert egyházzá válását egy volt nagyváradi polgármesternek, a darabont-kormány kultuszminiszterének, Lukács Györgynek köszönheti. 1895-ben folyamodtak a vezetők felekezetük elismerése és egyházzá nyilvánítása végett a kultuszminisztériumhoz, de akkor elutasították őket. Az irat tíz évig hevert egy íróasztal fiókjában, mígnem 1905-ben Lukács György teljesítette a vezetők kérését és a törvényesen elismert vallásfelekezetek köré sorolta a baptista egyházat.
Zárjuk mai időutazásunkat egy eleinte, a címet olvasva furcsának, aztán érdekesnek bizonyuló tudósítással. A cikk címe: Hacsek és Sajó a Rulikovszky temetőben.
A városban két napig vendégszereplő kabaréíró és konferanszié, Békeffy László és a népszerű Hacsek és Sajó párost megszemélyesítő Komlós Vilmos és Herczeg Jenő hatalmas sikert aratott nagyváradi fellépésén, mely erdélyi körútjuk első állomása volt. Bukaresti fellépésük is szóba került, hiszen mint tudjuk, abban az időben sok magyar élt és dolgozott a fővárosban.
A művészek különös kéréssel álltak elő, jelesül látogatást akartak tenni a temetőben, hogy megkeressék és tiszteletüket tegyék az egykori Nagy Endre-kabaré egyik jeles karakterszínészének, Boldizsár Andornak a sírjánál. Boldizsár Andor nemcsak kitűnő kabarészínész volt, hanem a magyar parasztot kitűnően megformáló művész is.
A színész az első világháborúban az orosz fronton betegedett meg, és vérhassal hozták haza a nagyváradi kórházba, ahol 1917-ben elhunyt. Ennek a színésznek a sírját keresték meg a pestiek és virágot helyeztek a sírhantra. Békeffy László itteni tartózkodása idején szerette volna kinyomozni Boldizsár Andor származását, ugyanis ez a dolog nem volt tisztázva budapesti színházi berkekben. Ez sikerült is neki, mert kutatásai során kiderült, hogy a magyar parasztot kitűnően megformáló, nagyváradi születésű színész eredeti neve Münz Adolf volt.
Kedves olvasó, ennyi fért az új hetilap első História rovatába, reméljük, továbbra is megtisztelnek a visszaemlékezések, lapszemlék olvasásával."
Forrás : reggeliujsag.ro

Nagyvárad nagyítva : Szent László tér - Első válogatás

Nagyvárad nagyítva sorozat célja, szeretett városunk bemutatása képeslapok és fotók által,melyeket bővebb adatokkal megnézhet a Hungaricana honlapon .A képeslapok többsége a XX század elején készültek. Az egérrel nagyítva nézheti meg a Szent László teret,ma Unirii tér.A Hungaricana honlapról csak engedéllyel lehet letölteni. Jó szórakozást az első időutazáshoz'



/>