"A Fő utcán, aminek egyik oldalán az Apolló utca, másik oldalán a Széchenyi tér kezdődik, áll egy ódon épület, a Széchenyi szálló. Persze nem mindig hívták ezt az utcát Fő utcának, mert a város és benne Olaszi története során több neve is volt neki. Hívták Nagy utcának, Ország útnak, Fő utcának, II. Rákóczi Ferenc útnak, Bulevardul Regele Ferdinandnak, újra II. Rákóczi Ferenc utcának, majd Horthy Miklós útnak és Köztársaság útnak, míg végül rajta maradt a Str. Republicii elnevezés. A Széchenyi tér sem viselte mindig a legnagyobb magyar nevét, mert volt ő az idők folyamán Megyeház utca, Tisza Kálmán tér, Parcul Traian, Parcul Ştefan cel Mare, Lenin tér, majd napjainkban újra Parcul Traian a neve." - olvashatjuk a Reggeli Újságban.
De beszéljünk végre a Széchenyi szállóról, aminek elődje eredetileg nem is volt szálló, csak fogadó, és Fehér Bárány Fogadónak, vagy egyszerűen csak Bárányka fogadónak nevezték. Eleinte a Báránykában csak szállást adtak a megfáradt utasnak, de amikor szálloda lett, más szolgáltatásokat is kínáltak a tulajdonosok. Volt már akkor benne ivócsarnok és étterem is. Megyegyűlések során itt múlatták az időt a vidéki képviselők.
Adjuk most át a szót a régi Váradot jól ismerő és leíró kalauzunknak, K. Nagy Sándornak, lássuk, mit is írt 132 esztendeje, 1885-ben városismertetőjében a Fehér Bárányról, amit neveztek még Fejér-báránynak is.
„Az Apolló, vagy Szaniszló utcából visszatérve, az emeletes Báránkát találjuk, melynek kapuja felett az udvar felől kőtáblába hyerogliphszerűen ez van bevésve:
P+C+F+D+G
E.V
M, DCC, LIII.
Hogy mit jelentenek ezek a betűk, azt bizony nehéz lenne kisütni, de hát nekünk elég is azt tudni, hogy az épület 1753-ban épült.”
Nekünk viszont ennyi tudás nem elég, ezért lapozzuk fel a nagyszerű Mesélő képeslapok című Péter I. Zoltán munkát, amelyből megtudhatjuk, hogy az épületet gróf Forgách Pál püspök építtette és azt is, hogy a kapu fölötti kőtábla betűinek jelentése:
Paulus Comes Forgach Dei Gratia Episcopus Varadiensis 1753.
Váradi látogatása során, 1786-ban II. József császár is itt szállt meg egy éjszakára.
A ma is látható épület, miután a régit teljesen lebontották, 1887 októberének utolsó napjára lett kész. November elsején vette át a bizottság, akkor kapta a Széchenyi nevet is.
A harmincas években majdnem a lebontás sorsára jutott a Bartsch-házzal együtt, mert az így megüresedett telekre ortodox katedrális építését tervezték.
A magyar közigazgatás is fontolgatta a negyvenes évek elején a két épület lebontását. A cél a Fő utca és a Széchenyi tér egybenyitása lett volna, a javaslattevő pedig nem volt más, mint Kőszeghy József városi főmérnök.
Végül egyik terv sem sikerült, így a két épület napjainkban is teljesen felújítva a sétálóutcán pompázik.
Említsük meg érdekességként, hogy a Széchenyi szálló tér felőli falán elhelyezett, kétnyelvű emléktábla tanúsága szerint a mostani épület és a Bárányka-fogadó építése előtt ott álló házban látta meg a napvilágot 1834. november 24-én doktor Jósa András, „Szabolcs vármegye híres sebész-főorvosa”.
K. Nagy Sándor, Péter I. Zoltán és Nagy József Barna nyomán írta és a fotókat készítette Farkas László
Forrás : reggeliujsag.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése