Fotó : Farkas László
"Minden évben eljön a nap, amikor a földi
halandó tiszteletét teszi az örökkévalóságba távozott szerettei sírjánál, és
gondolatban odahelyezi az emlékezés virágait és gyertyáit azoknak a halottainak
a sírjára is, akikhez valamilyen okból nem juthat el. Ezen a napon kapnak
virágot az elhagyott, soha nem gondozott hantok alatt nyugvók is. Reszkető,
öreg kezek tesznek egy szál virágot, gyújtanak olcsó kicsi gyertyát sok
elhagyott, besüppedt sírhanton. Ilyenkor a világ sok városának sok temetőjében,
sok olyan helyen, ahol elszármazott váradiak élnek, meggyújtanak egy mécsest az
otthon nyugvók lelki üdvéért, akikhez az idén nem jutottak el a távolban élő
leszármazottak. Olyan nevezetes emberek sírjára is kerül ilyenkor egy-egy szál
virág, egy mécses, akiknek már nincs ki tisztelegjen a sírjánál, de vannak még,
akik tudják, mit tettek ők a megyéért, a városért, a közösségért." - írja Farkas László a cikkében,mely megjelent a Reggeli Újságban október 31-én.
"Azon százak nyugvóhelyén, akik számára a
nyugvóhely fogalma is csak feltételes módban kijelenthető, az EMNT és az EMNP
minden évben gyertyagyújtást szervez. Mindenszentek estéjén mécsesek, gyertyák
százai világítanak az egykori sírok helyén, néhány lelkes, múltjára adó váradi
polgár jóvoltából. Akik ismerik valamicskét városunk történetét, tudják, hogy
volt egykor egy Olaszi temető, amely Nagyvárad Házsongárdja lehetne, persze
kicsiben, kevésbé pompásan, ha...
... a kommunista rendszerben elkezdett,
aztán a minek is nevezzem rendszerben folytatódó, sőt, pár éve be is fejezett
tudatos rombolás és a város magyar múltjának eltüntetését szolgáló intézkedések
nincsenek.
De voltak, és mára már az egykori temető
helyén park van. Park, ahol jókedvű sörözések folynak és kártyacsatákat vívnak
azok, akiknek nem sok köze van e város múltjához, így azt sem biztos, hogy
tudják, miféle helyen töltik „jól megérdemelt" szabad idejüket. Nagyrészt
olyanok, akiknek nem is lehetnek halottai e temetőben, mert akkor jöttek
közénk, amikor már nem temettek ide. Park lett, amelyben kutyákat sétáltatnak
napestig, és bizony az ebek végtermékét kerülgetheti és szagolhatja az arra
járó.
Hogy mi köze van ennek az írásnak a főhajtáshoz?
Nos, csak annyi, hogy ebben a temetőben nyugodtak a régi Várad polgárai,
közöttük is néhányan jelesebbek a jeleseknél. Hiába nyitották meg a másikat, az
új temetőt, a város nagyjai, papok, apácák, de kisemberek ezrei is ide
temetkeztek. Sokan közülük nincsenek már itt, mert vagy a család, vagy a
felekezetek kimentették hamvaikat, és a templomok kriptáiban vagy a városi
köztemetőben nyugszanak. Köztudott, hogy sokan vannak még, akik a mai napig a
gyepszőnyeg, vagy a sétányok alatt pihenik örök álmukat, remélhetőleg már az idők
végezetéig.
Neveket nem sorolnék most, mert se vége, se
hossza nem lenne a névsornak, így aztán önökre bízom, kedves olvasók, kinek az
emlékére gyújtanak egy gyertyát vagy mécsest! Talán a Rulikowszky Kázmér
sírjánál, netán kicsit odébb, a két világháború hőseinek síremlékénél, vagy az
első világháborús emlékgúlánál, avagy este az Olaszi temetőben? Mindegy is, a
lényeg, hogy ne engedjük feledésbe merülni Várad múltjának neves, vagy névtelen
arcait!"
Farkas László
Nagyvárad
Forrás : farkaslaszloblogja.blogspot.ro
Farkas László fotói
Forrás : Farkas László Facebook
"Mint minden esztendőben, az idén is kigyulladtak a mécsesek az egykori Olaszi temetőben.A Markovits kápolna előtt Tőkés László, Mátyás Attila és Moldován Gellért mondott rövid beszédet és imát, majd egy zsoltár eléneklése után a résztvevők meggyújtották a mécseseket és újra kirakták az égő mécsesekből az OLASZI nevet." - írja
Fotók
Fotók : Farkas László
További hírek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése