"A Rhédeyek a XIII.
század derekán tűntek fel Heves megyében mint előkelő földbirtokosok.
Legvalószínűbbnek az Aba nemzetségből való eredeztetésük tűnik. Zsigmond
korában Nógrádban is jelentős földterületeket birtokoltak. Mohács után
viszont szinte minden birtokuk a török hódoltság alá került. A
birtokvesztés következtében a Rhédeyek számára az egyetlen megélhetési
lehetőség a katonai pálya maradt." - írja Szilágyi Aladár az összeállításában,mely megjelent a Biharországban.
Teljes cikk :
"Két Rhédey fivér, Ferenc és Pál Habsburg
Ferdinánd szolgálatába állott. Ferenc Dobó István vitéze volt, nagy
érdemeket szerzett az egri vár védelmében. Szintén Ferencnek keresztelt
fia ugyancsak Eger várában tanulta ki a hadviselés csínját-bínját. Idősb
Rhédey Ferenc végvári vitézként számos alkalommal kitűnt abban a
hadjáratban, melyben a felső-magyarországi bányavidék jelentős részét
visszahódították a töröktől. A Fülek várát 1593-ban sikeresen ostromló
csapatok alvezére volt.
Amióta
Eger várába 1596-ban befészkelte magát a török, Fülek a legfontosabb
véghelyek egyike lett egész Magyarországon. Érdemei elismeréseként
Rhédey Ferenc 1596–98 között a füleki vár kapitánya volt. Egész életében
kedvelte a hajdúkat, becsülte a támadásban vakmerő, védelemben elszánt,
kitartó vitézségüket. Füleki kapitánysága idején befogadta őket a
várba, bár a törvények ezt szigorúan tiltották. Emiatt a pozsonyi
országgyűlés vizsgálatot indított ellene, ezért súlyos büntetéstől
tartva 1602-ben elmenekült Fülekről.
Erdélyi fejedelmek szolgálatában
Ez az idő fordulópontot jelent Rhédey
Ferenc életében. Kint állott ismét a nagyvilágban, mint hadi pályája
kezdetén, vagyon és pártfogó nélkül. Erős akaratú, bátor, kitartó ember
lévén azonban sohasem esett kétségbe. Gyorsan határozott, még gyorsabban
cselekedett minden dolgában, és amihez egyszer hozzáfogott, azt
tűzön-vízen keresztülvitte.
A füleki kapitányság szép fizetéssel
járt, különben is takarékos lévén, a saját költségén összeválogatott egy
csoport vakmerő, mindenre kész hajdút, felruházta, fölfegyverezte őket,
és aztán lóra kapván, megindult Erdély felé.
Az Erdélyi Fejedelemség történelme egyik
tragikus időszakát élte át akkoriban. Báthory Zsigmond fejedelem a
goroszlói csatavesztés (1601. augusztus 3.) után Moldvába menekült,
Basta generális pár hét múlva meggyilkoltatta Mihály vajdát, és minden
fontosabb helyet hatalmába kerítvén, egész Erdélyt meghódoltatta
Rudolfnak. A Habsburg-ellenes erdélyiek fájó szívvel nézték az ország
romlását. Készek voltak törökkel, tatárral szövetkezni, hogy
megbuktassák Rudolf kormányát, és visszaállítsák Erdély régi
alkotmányát.
Báthory Zsigmond csakhamar ismét bejött
Erdélybe. Rhédey Ferenc csatlakozott pártjához, és azon volt, hogy
becsületet szerezzen kardjának. Idegen volt Erdélyben, de Székely
Mózessel és Bethlen Gáborral barátságot kötött, s rövid idő alatt nagy
tekintélyre, befolyásra tett szert. De a hadakozó felek 1602. február
13-án fegyverszünetre léptek, kard helyett diplomáciai alkudozásokkal
akarták megoldani az erdélyi bonyodalmakat. A hóbortos Báthory Zsigmond,
kinek – saját vallomása szerint – még ekkor sem jött meg az esze,
megbánta elhamarkodott cselekedetét, megrémült, és hajlandónak
mutatkozott kárpótlás fejében lemondani a trónról és távozni Erdélyből.
Ekkor Székely Mózes állt a
függetlenségpártiak élére. A Bethlen vezette erdélyi sereg, valamint
Rhédey hajdúkból és tatárokból toborzott csapatai élén eleinte több
csatát nyert Basta hadai ellen. Székelyt 1603. április 15-én Hátszegnél
egy katonai táborban választották meg az erdélyi rendek fejedelemnek,
majd Gyulafehérvár elfoglalása után, 1603. május 9-én ünnepélyesen be is
iktatták. De a Habsburg támogatással Erdélybe törő Radu havasalföldi
vajda csapatokat szervezett a függetlenségpárti erdélyiek leverésére, és
az év július 17-én Brassó mellett legyőzte Székely Mózes katonáit.
Mintegy 4000 magyar és székely vesztette életét Székely Mózessel együtt.
Bethlen Gábor és Rhédey Ferenc néhány emberével a törököktől kért
menedéket, előbb Temesvárra, majd Belgrádba kerültek.
Erdély őrálló bástyájának élén
Bocskai István az ő ösztönzésükre
ragadott fegyvert. 1604-ben, a felkelők első győzelme, az álmosdi csata
után a bujdosók sietve hazatértek. Rhédey a legalkalmasabb pillanatban
csatlakozott Bocskaihoz, s az Kassán generális kapitánynak, a felvidéki
sereg fővezérének nevezte ki őt. Ekkor mutatkoztak meg igazán Rhédey
Ferenc hadvezéri képességei. A bányavárosok ellen általa vezetett
hadjáratban a hajdúkon kívül török, tatár, cserkesz katonái is voltak,
ennek ellenére vasfegyelmet tartott.
Bocskai a sikeres északi hadjáratban
való érdemeiért a Bihar vármegyei Szentjobbon udvarházat és birtokot
adományozott neki. Mi több, 1606-ban a magyarországi főrendek közé
emelte. A Hasburgok Bocskai hirtelen bekövetkezett halála után rögtön
elvették tőle Nyitra várát és az ottani birtokait.
A váratlanul megüresedett fejedelmi
trónért Homonnai Bálint (őt Bocskai jelölte utódául) és Báthori Gábor
vetélkedtek egymással, de az erdélyi rendek az idős Rákóczi Zsigmondot
választották meg. Rhédey beállt Rákóczi szolgálatába Homonnai ellen. A
fejedelem Szentjobb várát is neki adta, hat faluval egyetemben. Amikor
Báthori Gábor megnyerte Prága támogatását Erdély trónjának elnyeréséhez,
Rákóczi leváltotta Bánffy Dénest, Báthori sógorát a váradi
várkapitányság éléről. Ennek a fontos véghelynek, Erdély őrálló
bástyájának az élére Rhédeyt nevezte ki.
A váradi kapitányság a legfőbb katonai
méltóság volt Erdélyben. A jószág nélkül szűkölködő legény, aki egy szál
kardjával menekült Fülekről, hazátlan bujdosó volt, majd a török
császár kegyelemkenyerén tengődött, végre a saját erejéből előkelő
méltóságot, dicsőséget, vagyont szerzett. És Várad kapitánya, Bihar
vármegye főispánja, a fejedelmi tanács legbefolyásosabb tagja lett. De a
sok hadakozás miatt eddig nem ért rá, hogy nyugodalmas családi
tűzhelyet építsen magának, pedig már kenyerének javát megette.
Körülnézett tehát az országban, s mialatt Báthori Gábor Rákóczyval
alkudozott a fejedelemségre, ő régi bizalmas barátját, Bethlen Gábort
küldte háztűznézőbe. Választása losonczi Bánffy István fiatal özvegyére,
Károlyi Katára esett, aki Bethlen Gáborné húga volt.
A jövendőbeli sógor eljárt tisztében, és
1608. február 10-én már értesítette Rhédeyt a szerencsés eredmény
felől: „Az Úr Istennek szent neve legyen áldott, én mindeneket
becsületesen véghez vittem uram… Az kgd becsületes ajándékát szeretettel
beadtuk, vissza kgdnek hasonló ajándékot küldtünk, szolgálatunkat
ajánlván kgdnek, és kérjük vegye jó neven. Én pedig kérem a sz. Istent,
hogy kgteknek ebbeli elkezdett dolgának kezdetét az miképen őfelsége
megáldotta, végezésit is így áldja meg, szentelje szent lelkével.”
Bethlen Gábor jókívánsága beteljesedett, hiszen Rhédey Ferenc tizenhárom esztendeig boldogságban élt Károlyi Katával.
(Folytatjuk)"Forrás : biharmegye.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése