Felhívás

Régi Várad blog "Fotók,képeslapok a régi Váradról" Facebook album fotóit használja fel forrás megjelöléssel.Írja meg véleményét a facebook.com-ra,vagy az egyvaradi@gmail.com -ra !
Sok román ajkú váradi szeretné olvasni a szöveget az anyanyelvén,mely részben elérhetővé válik' '

Köszönet mindenkinek '


2020. augusztus 11., kedd

Szász András : Majomsziget

A régi Várad képéhez tartozott a színház mögötti Majomsziget.Valószínűleg a XX. század egyik legkedveltebb " találkahelye " volt a váradi középiskolásoknak. A jó hír, az év végéig helyre lesz állítva a Majomsziget, nem a régi formában. Nagyon sokunknak vannak emlékeink a Majomszigetről.   Szász András leírja a saját emlékeit. Idézetek az írásából : 

"Az én ifjúkorom egyik ilyen felejthetetlen helyszíne a nagyváradi Majomsziget volt. Meggyőződésem, hogy hasonló „intézménnyel” egyetlen más település sem dicsekedhet. Egyebek mellett ez a tény is váradiak ötletességét és életrevalóságát bizonyítja." 

"Valamivel nagyobb, félköríves záródású, téglalap alakú kerített kert a színházépület mögött is készült. Oda fenyőket, bokrokat, és árnyat adó fákat ültettek, színház felöli oldalán pedig földbe süllyesztett közillemhely szolgálta a váradiak biztonságérzetét.
Mivel az 1772-ben alapított Orsolya-rendi zárdaiskola (ma: Ady Endre Líceum) kezdettől leányintézetként működött, a második világháború után 3-as számú líceumra keresztelt jogutód intézménybe is eleinte zömmel lányok jártak, akiknek a másik három líceum fiú diákjai csapták a szelet." 

"Ma már a Majomszigetet is hiába keresnénk. Kényelmetlen korlátjából csak az Adorján-ház felöl maradt néhány méternyi, mutatóba. A feltört járda és az eltávolított korlát helyére a Gong felöli oldalon szellőzőkéményeket építettek, szelektív hulladéktároló konténereket helyeztek el, a fennmaradó részen pedig személyautók parkolnak, sűrűn egymás mellett.
Bár korábbi rendeltetését tekintve a Majomsziget mostanra megszűnt, emléke ma is él. Elsősorban annak a sok száz, vagy inkább ezer – Váradon maradt, vagy a nagyvilágban szétszóródott – egykori diáknak a lelkében, akik a hetvenes és nyolcvanas években órák hosszat ücsörögtek a patinás iskolával szemközti kis kert, élével felfelé fordított korlátvasán. Akár lányra várva, akár puszta időtöltésből tették, a felnőttek szemében olybá tűntek, mint a kemény telek hidege elől a Nagano-hegység forró vizes tavacskáiban menedéket kereső japán makákók."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése