Felhívás

Régi Várad blog "Fotók,képeslapok a régi Váradról" Facebook album fotóit használja fel forrás megjelöléssel.Írja meg véleményét a facebook.com-ra,vagy az egyvaradi@gmail.com -ra !
Sok román ajkú váradi szeretné olvasni a szöveget az anyanyelvén,mely részben elérhetővé válik' '

Köszönet mindenkinek '


2026. október 3., szombat

Főutca,ma Republicii út/ Strada Principală, astăzi Calea Republicii

 A nagyváradi Strada Republicii (Calea Republicii) – amelyet a helyi magyar lakosság a mai napig leggyakrabban Fő utcának nevez – Váradolaszi városrész és az egész város legfontosabb, ma sétálóutcaként működő tengelye. A Bémer tértől (Piața Regele Ferdinand) egészen a főpályaudvarig húzódó sugárút a 18. század óta Nagyvárad kereskedelmi, társasági és építészeti központja.

A Republicii út régi elnevezései

A történelem során az utca neve a politikai és közigazgatási fordulatokat követve többször is megváltozott:

  • Nagy utca (Strada Mare)
    1727
    A török hódoltság utáni újjáépítés korai időszakában még ezen a néven emlegették a formálódó tengelyt.
  • Fő utca
    1890 körül
    A 19. század végén, a város polgárosodása és dinamikus építkezései idején hivatalosan is a Fő utca nevet kapta.
  • II. Rákóczi Ferenc út
    1900–1919
    A századfordulót követően a szabadságharcos erdélyi fejedelem tiszteletére nevezte át a városvezetés.
  • Strada Regele Ferdinand
    1919–1940
    Az első világháborút és a trianoni döntést követően I. Ferdinánd román királyról nevezték el.
  • II. Rákóczi Ferenc út
    1940–1944
    A második bécsi döntést követő négy évben visszakapta a II. Rákóczi Ferenc nevét.
  • Strada Republicii (Calea Republicii)
    1948–napjainkig
    A monarchia eltörlését és a köztársaság kikiáltását követően kapta a Köztársaság útja nevet, amelyet hivatalosan a mai napig visel.

Kiemelkedő épületei és látnivalói

A korzó a 19–20. század fordulójának eklektikus és szecessziós építészetét őrzi:

  • Moskovits Miksa-palota: Északi szecessziós stílusú, virágmotívumokkal és kovácsoltvas elemekkel díszített ikonikus palota.
  • Stern-palota & Apolló-palota: Ifj. Rimanóczy Kálmán tervezte magyaros szecessziós bérpaloták.
  • Bazár épülete: Árkádos üzletsor, amely a századfordulón a kereskedelmi élet egyik fő helyszíne volt.
  • Orsolya-rendi zárda és templom: Barokk-klasszicista épületegyüttes, amely ma az Ady Endre Elméleti Líceumnak ad otthont.
  • Barátok temploma: A ferences rend 18. századi barokk temploma.
  • Forrás: AI Gemini. 

Calea Republicii (Strada Republicii) din Oradea – numită popular de comunitatea maghiară Fő utca (Strada Principală) – este principala arteră pietonală din cartierul Olosig și una dintre cele mai reprezentative promenade din oraș. Aceasta conectează Piața Regele Ferdinand cu Gara Centrală din Oradea și constituie centrul comercial, social și arhitectural al orașului încă din secolul al XVIII-lea.

Vechi denumiri istorice

Denumirea străzii s-a schimbat de mai multe ori de-a lungul timpului, reflectând schimbările politice și administrative ale fiecărei epoci:

  • Strada Mare (Nagy utca)
    1727
    În perioada timpurie de reconstrucție de după ocupația otomană, artera în formare era cunoscută sub numele de Strada Mare.
  • Strada Principală (Fő utca)
    cca. 1890
    La sfârșitul secolului al XIX-lea, odată cu dezvoltarea urbană și dezvoltarea burgheziei locale, strada a primit oficial denumirea de Strada Principală (Fő utca).
  • Strada Francisc Rákóczi II
    1900–1919
    La începutul secolului al XX-lea, autoritățile locale au redenumit-o în onoarea principelui Transilvaniei, Francisc Rákóczi al II-lea.
  • Strada Regele Ferdinand
    1919–1940
    După Primul Război Mondial și unirea Transilvaniei cu România, strada a primit numele Regelui Ferdinand I.
  • Strada Francisc Rákóczi II
    1940–1944
    În perioada celui de-al Doilea Arbitraj de la Viena, strada a revenit temporar la denumirea de Strada Francisc Rákóczi II.
  • Strada Republicii (Calea Republicii)
    1948–prezent
    După abolirea monarhiei și proclamarea republicii, strada a primit numele de Strada Republicii, denumire pe care o poartă oficial și astăzi.

Clădiri reprezentative și atracții

Pietonala este renumită pentru arhitectura sa eclectică și Secession (Art Nouveau):

  • Palatul Moskovits Miksa: O clădire emblematică în stil Secession nordic, decorată cu motive florale și elemente din fier forjat.
  • Palatul Stern și Palatul Apollo: Palate de raport proiectate în stil Secession de arhitectul Rimanóczy Kálmán jr.
  • Bazarul: Ansamblu comercial cu arcade, un important centru al vieții comerciale de la începutul secolului al XX-lea.
  • Complexul Ursulinelor: Ansamblu baroc-clasicist care adăpostește mănăstirea și biserica ordinului Ursulinelor (astăzi Liceul Teoretic Ady Endre).
  • Biserica Mizericordienilor: Biserică barocă ridicată în secolul al XVIII-lea.
  • Sursă: AI Gemini 

2026. február 15., vasárnap

Zöld Központ, Szent László tér, ma Egyesülés tér/Centru Verde, Piața Sfântul Ladislau, astăzi Piața Unirii

Egyik kedvenc helyem volt a Központ, melyet régen Szent László térnek, ma Egyesülés térnek hívnak. Nemcsak a tér körüli gyönyörű épületek nyűgöztek le, hanem a tér közepe, melyen sok fa és virág volt, igazi zöld oázis. 2015-ben átalakították, melyet meg kell szokjak. Milyen lesz amikor betöltöm a 100-ik évemet? Nem tudom. Az alábbi válogatás képet adhat, hogy milyen volt 2015 előtt!

Unul dintre locurile mele preferate era Centrul, care odinioară se numea Piața Sfântul Ladislau, iar astăzi se numește Piața Unirii. Nu doar clădirile frumoase din jurul pieței m-au impresionat, ci și centrul acesteia, unde erau mulți copaci și flori, un adevărat oasis verde. În 2015 a fost renovată, și va trebui să mă obișnuiesc cu ea. Cum va fi când voi împlini 100 de ani? Nu știu. Colecția de mai jos poate oferi o imagine a cum era înainte de 2015! 






















Forrás/Sursă: Facebook/Többarcú Nagyvárad-Oradea cu mai multe fețe 


2025. július 14., hétfő

A régi Várad emlékei Farkas László helytörténész szerint

 




Emlékek kavarognak bennem a régi Váradról. Ha vissza emlékszem az 1960-as és az 1970-es évekre, több kérdés vetődik fel bennem, válaszok nélkül. Nem értettem a Ceaușescu "Aranykorszakát". Miért. Nicolae Ceaușescu új Romániát akart építeni, csakhogy közbejött 1989 decembere. Az eszméje tovább él más formában. Nem lett észak-koreai típusú állam. Ezért tudom leírni a gondolataimat. 

A régi Várad emlékei megmaradnak az emlékeinkben. Ha Várad átalakítása ilyen ütemben folytatódik, csak néhány " hírmondója " marad a régi Váradból. Nem szeretném dramatizálni a helyzetet, inkább olvassa el a néhai Farkas László helytörténész írását. Nekem még az maradt, hogy rögzítsem a mi Váradunk képét, hogy tudjunk visszaemlékezni. 


"Előttem az asztalon két térkép. Az egyik: gyermek- és ifjú- korom városának térképe. A másik a mai, állítólag modern, nagyvárosnak nem nevezhetõ, nem teljesen idegen, de már szinte semmitmondó város térképe. Nem teljesen idegen, mondom, mert naponta járom utcáit, tereit. Semmitmondó, mondom, mert már nem mindig érzem magaménak ezt a várost. Szóval, nem sokat mond nekem. Bár, ha jól belegondolok, a régi, még megmaradt városmag és a néhány, az esztelen rombolástól megmenekült külváros azért még mesél. Embermeséket mesél. Az utcákat járva csak ki kell nyitnom lelkemet, és meséket hallok. Valaki egyszer azt írta, hogy egy város tükre az utcák arculata. Várad külvárosi utcái meséket súgnak az arra járóknak. Az odafigyelőknek. Olyan meséket, amiket csak azok hallanak meg, akik itt születtek, itt nőttek fel, itt találtak és veszítettek el pajtásokat, barátokat, szerelmeket. Mesélnek ifjú házasokról, akik fészket raktak valamelyik girbegurba külvárosi utcácska jó pénzen megvásárolt üres telkén. Teli reményekkel, ábrándokkal fogtak munkához, éltek. A gyerekek jöttek szép sorban, és az élet is csordogált szép lassan, mint a krumpliköves utcácskák kis sáncaiban a szennyvíz, esővíz. Lemorzsolt, apró örömökkel, nagyobb bánatokkal tarkított kicsi életmesékről regélnek a régi házak. Aztán korszerûsítették az utcákat, lett már lefolyó, az udvari kutat felváltotta a vezetékes víz. A szorgalmasabbak, igényesebbek kis fürdőszobát ragasztottak a házikóhoz.


Állnak még a házak. De sok ház, utca, kerület nem létezik már. Az emberek kicserélődtek az utcákban, ahol már nincsenek utcák, csak nagy, soklakásos tömbök, ott csak idegenek vannak. Egymásnak is idegenek. A szomszéd fogalma elfelejtődött. Itt nem kér Kovács néni Tóth nénitől egy rántásnyi lisztet, de Józsi bácsi sem ül ki esténként az udvarra megjavítani a lurkó cipőjét, mert az istenadta kölke lefocizta az utca végén álló grundon.

Mesél az utca szakadatlanul. Csak hallani és hallgatni kell.

Névtelen Gézáékról mesél, akik családostól lógtak át a határon egy jobb, nyugodtabb élet reményében. Mire két év múlva hazajöttek, már egy sokgyermekes család, önkényes lakásfoglalók költöztek be. Szélmalomharc, kálvária, belefásulás a harcba.

Vissza a semmibe. Azóta nincs hír róluk. Mesék, embermesék. A lerombolt, korszerűtlen, közmű nélküli utcák helyére épült „blokkok” lakóit nemigen érdeklik a mesék. Az élet már nekik kreált harcot. Másfajtát. Harcot a parkolóhelyért. Mert már nincs hely a blokkok között. Ma már nem státuszszimbólum az autó. Három autó már igen.


Annak hely kell. És a helyért harcolni kell. Kit érdekel már az, hogy az egykori házacskák majdnem mindegyikéhez kertecske is dukált, és a kertek termésének egy része a város piacain landolt? Persze voltak utcák, házak, amik tényleg… De azok is otthonok voltak! Otthonok, amiket egykori építőik tégláról téglára építettek a családnak. De ez akkoriban senkit nem érdekelt. Mit tudtak a kis csendes utcák, házak lakói az etnikai arányokról? Semmit. Csak a reszkető kezekbe nyomott, írógéppel írt, pecsétes fluszpapír fenyegető hangvételét értették meg. Azt, hogy menni kell. Hová? Miért fontos az? Modern, világos lakásba. Távol az évtizedes szomszédoktól, idegenek közé, a város valamelyik végébe. Mentek. 


A fiatalabbak könnyebb szívvel, de a barázdált arcúak nagyon nehezen búcsúztak el életük apránként összegyűjtött emlékeiktől.

Nem tudom elfelejteni a Rét egyik utcájának kis udvarán halmokban álló Színházi Élet és Tolnai Világlapja lángjait. Otthagyták őket. Az idegen guberálóknak nem jelentett értéket. Röhögve melegedtek az égő újság- és könyvhalom mellett. Kitörölhetetlen képek ezek. Azoknak pedig, akik megélték, tragédia volt. A lerombolt utcák vonala sem ugyanaz! Eltörölni – volt a jelszó. Ha a két térképet egymás mellé teszem, nem ugyanazt a várost látom. Egy másik, néha teljesen ismeretlen, majdnem idegen várost látok. De a lelkemben az én régi Váradomat őrzöm, amit a régebbi várostérképen látok. Látom a villamost csilingelni a Fő utcán vagy várakozni a kitérőben a színház mellett. És látom az Olaszi temetőt és a Lóvásárteret. Madárvárost, a Béke-dombot és a Szilvást. Szőllőst és a Püspöki utat. Ha becsukom a térképet, és nagyon erősen akarom, térképnélkül is látom. Az én egykori városomat."

Farkas László (Emlékek és újabb történetek a régi Nagyváradról 2023)

Fotók: Darabont József 

Forrás: Facebook/Érintő

2022. április 26., kedd

Városi vasúti teherszállítás 1901

 


    Sorszám szerint : 

Várad-Velencei pályaudvar

Knapp Ferencz és Fiai Téglagyár

Moskovits Mór és Fia Szeszgyár

Léderer és Kálmán-féle Szeszgyár

Léderer és Kálmán-féle Szeszgyár szarvasmarha hízlalója

Berger Dániel-féle Szeszgyár

László gőzmalom II. telepe

Nagyváradi Gőzmozdonyú Közúti Vaspálya Társaság telephelye

Áruraktár Részvénytársaság

László gőzmalom I. telepe

Moskovits Adolf és Fiai Élesztőgyár

Emília gőzmalom

Adria gőzmalom

Moskovits Adolf és Fiai Szeszgyár

Campbells és Sands Légszeszgyár

Forrás : Facebook /Wallner János. 

2022. március 1., kedd

Agerpres : Nagyvárad 1985-ben

Rengeteg blokklakásokat láthatunk Nagyvárad különböző lakónegyedeiből 1985-ben,főleg az új Rogériusz negyedből.A fotók szerzője ,Lucian Tudose.Forrás : Agerpres Foto/Arhivă Istorică. 











A fotók szerzője ,Lucian Tudose.Forrás , Agerpres Foto/Arhivă Istorică. 

Bővebben 


2022. február 24., csütörtök

Agerpres : Nagyvárad 1978-ban

 Az Aranykorszak egyik vívmánya az új lakónegyedek voltak Nagyváradon.Az Agerpres fotói által képet kaphatunk a szocialista Románia fejlődéséről.Látható a Sebes Körös hídjai,és a partja is.A fotók szerzője Mircea Hudek,forrása az Agerpres Foto - Arhiva Istorică. 

 
Nagyvárad 1978. Fotó : Mircea Hudek. Forrás :Agerpres Foto - Arhiva Istorică.  
Nagyvárad 1978. Fotó : Mircea Hudek. Forrás :Agerpres Foto - Arhiva Istorică.  
Nagyvárad 1978. Fotó : Mircea Hudek. Forrás :Agerpres Foto - Arhiva Istorică.  
Nagyvárad 1978. Fotó : Mircea Hudek. Forrás :Agerpres Foto - Arhiva Istorică.  
Nagyvárad 1978. Fotó : Mircea Hudek. Forrás :Agerpres Foto - Arhiva Istorică.  
Nagyvárad 1978. Fotó : Mircea Hudek. Forrás :Agerpres Foto - Arhiva Istorică.  
Nagyvárad 1978. Fotó : Mircea Hudek. Forrás :Agerpres Foto - Arhiva Istorică.  
Nagyvárad 1978. Fotó : Mircea Hudek. Forrás :Agerpres Foto - Arhiva Istorică.  
Nagyvárad 1978. Fotó : Mircea Hudek. Forrás :Agerpres Foto - Arhiva Istorică.  
Nagyvárad 1978. Fotó : Mircea Hudek. Forrás :Agerpres Foto - Arhiva Istorică.  
Nagyvárad 1978. Fotó : Mircea Hudek. Forrás :Agerpres Foto - Arhiva Istorică.  
Nagyvárad 1978. Fotó : Mircea Hudek. Forrás :Agerpres Foto - Arhiva Istorică.  
Nagyvárad 1978. Fotó : Mircea Hudek. Forrás :Agerpres Foto - Arhiva Istorică.  


2022. február 20., vasárnap

Agerpres : Séta vasárnap a központban 1967-ben

Sajnos csak 4 fotót láthatunk ,de eltudjuk képzelni,milyen volt sétálni Nagyvárad központjában vasárnap 1967-ben. Szerző Gheorghe Amuza,forrás AGERPRES.

Szerző Gheorghe Amuza,forrás AGERPRES.
Szerző Gheorghe Amuza,forrás AGERPRES.
Szerző Gheorghe Amuza,forrás AGERPRES.
Szerző Gheorghe Amuza,forrás AGERPRES.