Felhívás

Régi Várad blog "Fotók,képeslapok a régi Váradról" Facebook album fotóit használja fel forrás megjelöléssel.Írja meg véleményét a facebook.com-ra,vagy az egyvaradi@gmail.com -ra !
Sok román ajkú váradi szeretné olvasni a szöveget az anyanyelvén,mely részben elérhetővé válik' '

Köszönet mindenkinek '


A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Id. Rhédey Ferenc várkapitány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Id. Rhédey Ferenc várkapitány. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. október 1., vasárnap

A Rhédeyek Váradon (3.) – Id. Rhédey Ferenc várkapitány

 

"A váradi kapitány Báthori Gábor tragikus elhunytáig megmaradt a fejedelem hűségén. Sógora, Bethlen Gábor trónra lépése után Erdély új urának legfontosabb támasza lett. A két férfiú vállvetve védte meg Végvárad erősségét a prágai udvar követelőzései ellen." - írja Szilágyi Aladár a Biharországban.Teljes cikk :

Báthori Gábornak Bethlen Gáborral való összetűzése végzetessé vált reá nézve. A Portán határozottan és visszavonhatatlanul kimondták, hogy Báthorinak buknia kell, s 1613. augusztus havában a törökök már elözönlötték Erdély széleit. Magukkal hozták Bethlen Gábort is. E válságos napokban Rhédey Ferenc rendkívüli buzgóságot fejtett ki hazája és uralkodója érdekében. Várad valóságos központja lett Erdély katonai kormányzásának. A főkapitány figyelemmel kísérte a török sereg minden mozdulatát, sűrűn levelezett a szomszédos várak parancsnokaival, megmustrálta, hadba szólította a vármegyék dandárjait, eleséggel, lőporral, hadi szerekkel bőségesen ellátta Váradot, s nap nap után sürgette a magyarországi segítséget. Báthori – noha Rhédey a Bethlen Gábor sógora volt – rendületlenül bízott benne.

Báthori végnapjai
A török beütésének híre Magyarországot is rémületbe ejtette, de a prágai udvar még most sem gondolt komolyan arra, hogy Báthorinak segítséget küldjön, sőt Báthori még arra sem kapott fölhatalmazást, hogy a király birtokain hadakat fogadhasson. Az országtartó urak pedig csak korrespondeáltak egymással, de senkinek sem jutott eszébe, hogy a fölgerjedt láng oltásához fogjon, bár a szomszéd háza már javában égett…
Báthori Gábor október eleje óta Váradon tartózkodott. A gyulafehérvári palotában immár Ali pasa tanyázott, Szeben felé is elvágta a török az utat, Kolozsvár nem akarta Báthorit befogadni, Várad volt tehát egyedüli biztos menedéke. Rhédey Ferenc úgy megerősítette a várat, hogy kiostromlásáról szó sem lehetett. A kapitány és a vitézlő rend tántoríthatatlanul ragaszkodott a menekült fejedelemhez, de a hitehagyott hajdúk a vesztére törtek. Géczy András biztatására kicsalták őt a várból, és 1613. október 27-én orvul meggyilkolták.
Amíg Báthori Erdélynek törvényes fejedelme volt, Bethlen Gábornak semmi úton-módon sem sikerült Rhédeyt magához hódítania. A becsületben megőszült, egyenes lelkű katona az ura és fejedelme iránti kötelességét előbbvalónak tekintette a sógorságnál, s mindvégig híven kitartott Báthori mellett. Neheztelt is ezért Bethlen, s október 17-én ezt írja a feleségének: „Rédai Ferenc nem gondolván meg az országnak Báthori miatt való rettenetes veszedelmét, országkárával Váradban bebocsátotta, kiért az egész ország igen haragszik reá.”

Bethlen Gábor hűségén
Báthori halála után viszont Rhédey Ferenc szívvel-lélekkel csatlakozott sógorához, és nem gondolt többé arra, hogy búcsút vegyen a váradi kapitányságtól, bár a köszvény már egészen hatalmába kerítette. „Gyakorta megtörtént, hogy szekérről vagy nyoszolyában fekve igazgatta a sereget, de még így is megverte az ellenséget – olvasható egy Váradon keltezett levélben. – Mert az esze helyén volt, s annak felette oly nagy tekintély vala a vitézlő nép között, hogy minden parancsának szó nélkül engedelmeskedtek.”
Bethlen csak lassan és sok küzdelem árán volt képes magát megerősíteni székében, mert a prágai udvar rosszindulata és bizalmatlansága minden törekvése elébe gátat vetett. II. Mátyás király (képünkön) nem akarta őt törvényes fejedelemnek elismerni, Thurzó nádor, Forgách Zsigmond, Dóczy s a többi urak pedig épp oly esküdt ellenségei voltak Bethlennek is, mint előbb Báthorinak. Nemcsak török érzelműnek, hanem annak rendje és módja szerint körülmetélt muzulmánnak is tartották!
Mátyás kormányának legfőbb törekvése arra irányult, hogy Bethlent a Báthori-féle várak és erősségek birodalmából kizárva, helyzetét Erdélyben tarthatatlanná tegye. Eleinte törvényes színt adtak a dolognak, de amikor tapasztalták, hogy így célt nem érhetnek, rábeszéléssel, fenyegetéssel, ígéretekkel és megvesztegetéssel úgy körülhálózták a várkapitányokat, hogy Ecsed, Huszt, Tasnád és Kővár rendre meghódolt a királynak. Csakhogy a legfontosabb hely, Várad, melytől Erdély sorsa függött, szerencsére Bethlen Gábor kezén volt, Rhédey Ferencet pedig sem megijeszteni, sem megvesztegetni nem lehetett.
Váradot azonban Mátyás mindenáron bírni akarta, s mikor meggyőződött arról, hogy Rhédeyt nem lehet eltántorítani, nyíltan kijelentette, hogy Bethlen Gábor elismerésének legelső föltétele Várad átadása. A fejedelemhez küldött követek olyan utasítást kaptak, hogy körömszakadtig alkudozzanak vele e fontos véghely birtoka felett. Először föltétlenül követeljék Váradot, később azonban ígérjenek reverzálist, hogy néhány év múlva, amikor már a királynak alkalma lesz meggyőződni a fejedelem hűsége felől, vissza fogja bocsátani a várat Erdélynek. Követeljék, hogy egyenlő számú magyar és német őrség legyen Váradon, német származású kapitány alatt, de ha ebbe nem akarnának belenyugodni, legyen a magyaroknak külön kapitányuk, de az a király kinevezésétől függjön. Utolsó esetben pedig érjék be azzal, hogy a tisztán magyar őrség a királynak is hűséget fogadjon, vagyis hogy a vár a fejedelem és a király közös birtoka legyen.

„Szüntelen vigyázásra kénszerítjük kegyelmedet”
Alkudozásra azonban nem került a dolog, mert Bethlen kezdettől fogva a leghatározottabban visszautasította az udvar követelőzéseit. Ugyan mit is használhatott volna neki Mátyás elismerése Várad nélkül, mely fejedelmi székének legfőbb, sőt az adott viszonyok között egyetlen oszlopa volt? Mit használhatott volna a szövetkezés, ha a török haragját magára vonja? Megtanulhatta Báthori példájából. És az egyszer bizonyos, hogy a Porta okvetlenül föláldozza őt a legelső jöttment trónkereső kedvéért, ha Váradot a németnek adja.
Nagyon jól tudták ezt Bécsben és Prágában is. Éppen az volt a céljuk, hogy Bethlent kelepcébe csalják: Ha nem mond le Váradról, nem ismerik el fejedelemnek, és Magyarországgal gyűlik meg a baja; ha lemond, majd „megmetszik a torkát Sztambulban”.
Csakhogy gazda nélkül számoltak, mert Bethlen nem Báthori Gábor volt! Kétségtelenül nagy fontosságot tulajdonított a Mátyással való szövetkezésnek, de ezt csak eszköznek, és nem célnak tekintette. Mert politikájában a Bocskai által megjelölt utat és irányt követte, és sokkal tapasztaltabb államférfi volt, semhogy az udvari cselszövények hálójában fennakadt volna.
A fejedelem kijelentette, hogy a váradi kapitányság tiszte olyan ember kezében van, aki minden gyanún felül áll. Rhédey a fejedelemmel karöltve mindent megtett, hogy Várad védelmi képességét fokozza. Gondoskodott róla, hogy az őrség válogatott és rendesen fizetett katonákból álljon. Visszaszerezte a vár fönntartására rendelt, de Báthori alatt elidegenített jószágokat, pontosan behajtotta a jövedelmeket, és mint Bihar vármegye főispánja, felügyelt, hogy a fiskus bevételei hiánytalanul kezeltessenek. A fejedelem Kraszna és Szolnok vármegye adóját, valamint a váradi és debreceni harmincadot is Váradhoz deputálta, úgyhogy az összes jövedelem körülbelül 32 ezer forintra rúgott. Ebből az őrség fizetésére 20 ezer forintot fordíttatva, a megmaradó összeg a vár építésére és jó karban tartására szolgált.
Bethlen egy 1614. február 10-én keltezett levelében ezt írja sógorának: „Kegyelmedet hazánknak közönséges javáért kénszerítjük a szüntelen való vigyázásra. Immár oda kifelé Huszt és Kővár oda lévén, csak kegyelmedre támaszkodhatunk… Minékünk Váradra, ha lehetséges volna, nem különb vigyázásunk volna, mint az magunk személyére, kegyelmedet is Isten abban minden jóra segíti.”
Forrás : biharmegye.ro

2017. augusztus 13., vasárnap

A Rhédeyek Váradon (1.) – Id. Rhédey Ferenc várkapitány

 
"A Rhédeyek a XIII. század derekán tűntek fel Heves megyében mint előkelő földbirtokosok. Legvalószínűbbnek az Aba nemzetségből való eredeztetésük tűnik. Zsigmond korában Nógrádban is jelentős földterületeket birtokoltak. Mohács után viszont szinte minden birtokuk a török hódoltság alá került. A birtokvesztés következtében a Rhédeyek számára az egyetlen megélhetési lehetőség a katonai pálya maradt." - írja Szilágyi Aladár az összeállításában,mely megjelent a Biharországban.
Teljes cikk : 

"Két Rhédey fivér, Ferenc és Pál Habsburg Ferdinánd szolgálatába állott. Ferenc Dobó István vitéze volt, nagy érdemeket szerzett az egri vár védelmében. Szintén Ferencnek keresztelt fia ugyancsak Eger várában tanulta ki a hadviselés csínját-bínját. Idősb Rhédey Ferenc végvári vitézként számos alkalommal kitűnt abban a hadjáratban, melyben a felső-magyarországi bányavidék jelentős részét visszahódították a töröktől. A Fülek várát 1593-ban sikeresen ostromló csapatok alvezére volt.
Amióta Eger várába 1596-ban befészkelte magát a török, Fülek a legfontosabb véghelyek egyike lett egész Magyarországon. Érdemei elismeréseként Rhédey Ferenc 1596–98 között a füleki vár kapitánya volt. Egész életében kedvelte a hajdúkat, becsülte a támadásban vakmerő, védelemben elszánt, kitartó vitézségüket. Füleki kapitánysága idején befogadta őket a várba, bár a törvények ezt szigorúan tiltották. Emiatt a pozsonyi országgyűlés vizsgálatot indított ellene, ezért súlyos büntetéstől tartva 1602-ben elmenekült Fülekről.

Erdélyi fejedelmek szolgálatában
Ez az idő fordulópontot jelent Rhédey Ferenc életében. Kint állott ismét a nagyvilágban, mint hadi pályája kezdetén, vagyon és pártfogó nélkül. Erős akaratú, bátor, kitartó ember lévén azonban sohasem esett kétségbe. Gyorsan határozott, még gyorsabban cselekedett minden dolgában, és amihez egyszer hozzáfogott, azt tűzön-vízen keresztülvitte.
A füleki kapitányság szép fizetéssel járt, különben is takarékos lévén, a saját költségén összeválogatott egy csoport vakmerő, mindenre kész hajdút, felruházta, fölfegyverezte őket, és aztán lóra kapván, megindult Erdély felé.
Az Erdélyi Fejedelemség történelme egyik tragikus időszakát élte át akkoriban. Báthory Zsigmond fejedelem a goroszlói csatavesztés (1601. augusztus 3.) után Moldvába menekült, Basta generális pár hét múlva meggyilkoltatta Mihály vajdát, és minden fontosabb helyet hatalmába kerítvén, egész Erdélyt meghódoltatta Rudolfnak. A Habsburg-ellenes erdélyiek fájó szívvel nézték az ország romlását. Készek voltak törökkel, tatárral szövetkezni, hogy megbuktassák Rudolf kormányát, és visszaállítsák Erdély régi alkotmányát.
Báthory Zsigmond csakhamar ismét bejött Erdélybe. Rhédey Ferenc csatlakozott pártjához, és azon volt, hogy becsületet szerezzen kardjának. Idegen volt Erdélyben, de Székely Mózessel és Bethlen Gáborral barátságot kötött, s rövid idő alatt nagy tekintélyre, befolyásra tett szert. De a hadakozó felek 1602. február 13-án fegyverszünetre léptek, kard helyett diplomáciai alkudozásokkal akarták megoldani az erdélyi bonyodalmakat. A hóbortos Báthory Zsigmond, kinek – saját vallomása szerint – még ekkor sem jött meg az esze, megbánta elhamarkodott cselekedetét, megrémült, és hajlandónak mutatkozott kárpótlás fejében lemondani a trónról és távozni Erdélyből.
Ekkor Székely Mózes állt a függetlenségpártiak élére. A Bethlen vezette erdélyi sereg, valamint Rhédey hajdúkból és tatárokból toborzott csapatai élén eleinte több csatát nyert Basta hadai ellen. Székelyt 1603. április 15-én Hátszegnél egy katonai táborban választották meg az erdélyi rendek fejedelemnek, majd Gyulafehérvár elfoglalása után, 1603. május 9-én ünnepélyesen be is iktatták. De a Habsburg támogatással Erdélybe törő Radu havasalföldi vajda csapatokat szervezett a függetlenségpárti erdélyiek leverésére, és az év július 17-én Brassó mellett legyőzte Székely Mózes katonáit. Mintegy 4000 magyar és székely vesztette életét Székely Mózessel együtt. Bethlen Gábor és Rhédey Ferenc néhány emberével a törököktől kért menedéket, előbb Temesvárra, majd Belgrádba kerültek.

Erdély őrálló bástyájának élén
Bocskai István az ő ösztönzésükre ragadott fegyvert. 1604-ben, a felkelők első győzelme, az álmosdi csata után a bujdosók sietve hazatértek. Rhédey a legalkalmasabb pillanatban csatlakozott Bocskaihoz, s az Kassán generális kapitánynak, a felvidéki sereg fővezérének nevezte ki őt. Ekkor mutatkoztak meg igazán Rhédey Ferenc hadvezéri képességei. A bányavárosok ellen általa vezetett hadjáratban a hajdúkon kívül török, tatár, cserkesz katonái is voltak, ennek ellenére vasfegyelmet tartott.
Bocskai a sikeres északi hadjáratban való érdemeiért a Bihar vármegyei Szentjobbon udvarházat és birtokot adományozott neki. Mi több, 1606-ban a magyarországi főrendek közé emelte. A Hasburgok Bocskai hirtelen bekövetkezett halála után rögtön elvették tőle Nyitra várát és az ottani birtokait.
A váratlanul megüresedett fejedelmi trónért Homonnai Bálint (őt Bocskai jelölte utódául) és Báthori Gábor vetélkedtek egymással, de az erdélyi rendek az idős Rákóczi Zsigmondot választották meg. Rhédey beállt Rákóczi szolgálatába Homonnai ellen. A fejedelem Szentjobb várát is neki adta, hat faluval egyetemben. Amikor Báthori Gábor megnyerte Prága támogatását Erdély trónjának elnyeréséhez, Rákóczi leváltotta Bánffy Dénest, Báthori sógorát a váradi várkapitányság éléről. Ennek a fontos véghelynek, Erdély őrálló bástyájának az élére Rhédeyt nevezte ki.
A váradi kapitányság a legfőbb katonai méltóság volt Erdélyben. A jószág nélkül szűkölködő legény, aki egy szál kardjával menekült Fülekről, hazátlan bujdosó volt, majd a török császár kegyelemkenyerén tengődött, végre a saját erejéből előkelő méltóságot, dicsőséget, vagyont szerzett. És Várad kapitánya, Bihar vármegye főispánja, a fejedelmi tanács legbefolyásosabb tagja lett. De a sok hadakozás miatt eddig nem ért rá, hogy nyugodalmas családi tűzhelyet építsen magának, pedig már kenyerének javát megette. Körülnézett tehát az országban, s mialatt Báthori Gábor Rákóczyval alkudozott a fejedelemségre, ő régi bizalmas barátját, Bethlen Gábort küldte háztűznézőbe. Választása losonczi Bánffy István fiatal özvegyére, Károlyi Katára esett, aki Bethlen Gáborné húga volt.
A jövendőbeli sógor eljárt tisztében, és 1608. február 10-én már értesítette Rhédeyt a szerencsés eredmény felől: „Az Úr Istennek szent neve legyen áldott, én mindeneket becsületesen véghez vittem uram… Az kgd becsületes ajándékát szeretettel beadtuk, vissza kgdnek hasonló ajándékot küldtünk, szolgálatunkat ajánlván kgdnek, és kérjük vegye jó neven. Én pedig kérem a sz. Istent, hogy kgteknek ebbeli elkezdett dolgának kezdetét az miképen őfelsége megáldotta, végezésit is így áldja meg, szentelje szent lelkével.”
Bethlen Gábor jókívánsága beteljesedett, hiszen Rhédey Ferenc tizenhárom esztendeig boldogságban élt Károlyi Katával.
(Folytatjuk)"
Forrás : biharmegye.ro