Felhívás

Régi Várad blog "Fotók,képeslapok a régi Váradról" Facebook album fotóit használja fel forrás megjelöléssel.Írja meg véleményét a facebook.com-ra,vagy az egyvaradi@gmail.com -ra !
Sok román ajkú váradi szeretné olvasni a szöveget az anyanyelvén,mely részben elérhetővé válik' '

Köszönet mindenkinek '


2018. augusztus 26., vasárnap

Mikor lesz olyan a görög katolikus püspöki palota/ volt megyei könyvtár mint volt ?

A képen a következÅ‘k lehetnek: 1 személy, éjszaka és túra/szabadtéri 
Lángokban a görög katolikus püspöki palota.Saját fotó 

Augusztus 25-én este szinte teljesen leégett a görög katolikus püspöki palota, melyet sokan megyei könyvtár néven ismernek.Szörnyű tragédia volt a váradiak számára,mert egyik jellegzetes épülete volt.A tűz oka még nem ismert.A helyi hatóságok ígéretet tettek a helyreállításra és az újjáépítésre.Aki akar,adakozhat. Feltevődött egy kérdés : Mikor lesz olyan a görög katolikus püspöki palota/ volt megyei könyvtár mint volt ? Milyen volt?Nézze meg ' 


















2018. augusztus 7., kedd

Régi váradi emlékek

"Talán a nosztalgia miatt készítettem ezt az albumot,talán azért mert szeretnék emlékezni a régi Váradra.A Többarcú Nagyvárad Facebook oldal érdeme,hogy ilyen sok régi fotó került az albumba.Emlékezzen,ha élt a régi Váradon ..." - írom a Facebook albumban.Ha nem élt a régi Váradon,ezekből a fotókból ízelítőt kaphat,milyen volt a régi Várad.Ha van véleménye,írja meg '

 A Sas-palota fekete-fehérben.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook
 Sokadalom a Bémer (Ferdinand) téren. Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 A Pannónia szálló teljes pompájában.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Fotózkodás a Szent László (Unirii) téren.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Az Állomás előtt.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 A régi Vitéz (Decebal) utcai híd forgalma. Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Vintage motorosok: a Viktor testvérek 1978-ből.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Díszebéd az egykori nagyváradi csendőriskolásoknál.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Sokadalom a nagyváradi városháza előtt. Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 A püspöki palota egy régi fotón.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Valamikor 1910 körül járunk; a képen a Seregély-villa a Rulikowski útról (ma Armatei Române utca).Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 A frissen alapított lövészegylet újonnan épített lövöldéjét 1835-ben nyitották meg.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Két gyönyörű ifjú hölgy a nagyváradi Fekete Sándor műhelyében.Forrás: Többarcú Nagyvárad Facebook

 A "Brémer" tér (igaz ma Ferdinand király nevét viseli).Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Villamos az Állomás előtt.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 1915 - katonai lõgyakorlat Nagyváradon.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Motorosok a Bémer (Ferdinand) téren.Forrás : Agerpress/Többarcú Nagyvárad Facebook

 Néhányan Nagyvárad egykori színészei közül (Tanay, Aranyi, Muráti, Putnik). Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Ma átmegyünk a régi Vitéz (Decebal) utcai hídon...Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Villamos a téren.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 A nagyváradi lövészárok-ünnepély rendezői...hmm, elég fura...Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Seregély Dezsõ K.u.K. ezredes tisztiszolgájával és lovászával. A képet Dajkovits fényképész készítette Nagyváradon 1914-ben.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

Elegáns emberek sétálnak a Corso-n (Ezredévi Emléktér, ma Piaţa LIbertăţii).
Forrás : Péter I.Zoltán - Régi képeslapok, régi történetek: Olaszi

"Horváth Imre költő olvasgat a Körösparton, a Garasos-híd szomszédságában." Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook 



2018. április 26., csütörtök

Az „öreg” emlékezők városa…

 
Szent László/Unirii tér.Forrás : Farkas László 

"Nem tehetek arról, hogy akármerre sétálok Várad utcáin, kerületeiben, régi arcok, régi emberek jutnak eszembe. Néhány ismerős már kérdezte, hogy mire ez a sok nosztalgiázás, a régi város képének állandó felidézése, elmúlt dolgok, események felemlegetése, hisz a múltat nem lehet visszahozni, meg nem történtté tenni. Persze, hogy nem lehet, és azzal sincs semmi baj, hogy a dolgok átalakulnak, új, modern létesítmények nőnek ki a földből, régi, elavult intézmények helyén." - írja Farkas László a cikkében,mely az Érintőben jelent meg.Farkas László kesereg azon,hogy Nagyvárad gyorsan átalakul,lehet néhány év múlva alig lehet majd megismerni,ráismerni.A modernizációval,a fejlődéssel nincs semmi baj,hanem a módszerrel.Ilie Bolojan fejébe vette,hogy Váradot gyorsan átalakítja.Ha valamit a fejébe vesz,akkor tűzön-vízen átviszi,ezt mondják azok akik jól ismerik.Az abszolút hatalom a kezében van,ez azt jelenti,szinte mindent megtehet.A váradi magyarság megosztott,vagyis képtelen az akaratát véghez vinni. Olvassák Farkas László cikkét '

 
A régi Garasos híd

"A baj az, hogy aki néz, az lát is. Olyan dolgokat is észrevesz, ami másoknak fel sem tűnik, vagy egyszerűen nem is érdekli.
A régi, régi Nagyváradnak volt Városi Kertészet néven egy intézménye, ami a városban történő virágültetést, faültetést, gondozást végezte. Szakemberekkel, vagy legalábbis szakemberek felügyeletével. Biztos, sokan emlékeznek még a Rhédey kertben, az Állatkert és a Stadion között lévő sok-sok üvegházra. Nos, az volt a kertészet. Nyugodjanak meg, a privatizáció, vagy a rombolni vágyás már a nyomát is eltüntette. Most, a virágültetés, fűltetés és gondozás, modernül “toaletálás” a köztisztasági vállalat szakértőire van bízva. Legfőbb eszköz a láncfűrész. Nem számít, milyen évszakban vagyunk, nyesnek, vágnak. Istenem, hány ép, egészséges, árnyékot adó fa esett áldozatául a betonozásnak, parkoló építésnek, vagy egyszerűen csak úgy…
Emlékszem, a hetvenes években betelepítettek, amikor úgy-ahogy berendezkedtek a szocialista építőművészet „remekeibe”, a „blokkokba”, első tavasszal hozzáfogtak zöldövezeteket, parkokat kialakítani, minden talpalatnyi helyen. Onnan tudom ezt, kedves olvasók, hogy az én szüleimet, rokonaimat is akkoriban “bombázták” ki házukból és költözhettek be az áldott blokkba. Ugyanezt tették ők is környezetükben. Megpróbálták emberközelivé varázsolni a szürke kőrengeteget. Az a generáció kiöregedett, fiaik, leányaik csak elhanyagolták az öregek által ilyen, olyan anyaggal elkerített kertecskéket, zöldövezeteket, az unokák pedig már fel is számoltatják, parkolóhelyet alakítva ki autócsodáiknak. Hogy csemetéjét hova engedi ki játszani? Sehova, vagy aszfalt firkálni a járdára.
A régi Nagyvárad futballpályáit is hiába keresem, mert már csak pár idősödő és koros polgár emlékezetében élnek. Pedig micsoda meccseket láttunk a Rhédey kerti pályán, a vársáncban, a Vointa pályán, de említhetném az Olajgyár, a Várad-Ősi Gloria pályáit is és még jó párat. A Crisana, (vagy már Crisul csapata), igaz, még deszkakerítéssel a pálya körül, villanyfényes meccseket játszott a ’60-as években, amikor sok mostani első ligás csapat városában még a libalegelőn játszották az oina nevű nemzeti sportot, a fociról meg még csak hallottak. Hogy felejthetném el, Cavasdan bácsit, akinek parancsára, az első villanyfényes meccs alkalmából, pakurával kenték be kívül- belül a Lelenc felőli oldal deszkakerítését! De mit számított a focit imádó váradiaknak? A kerítés bedőlt, a kinnrekedt tömeg meg berohant az alacsony lelátókra, no meg a fatribünre. Már nem emlékszem ki volt a vendégcsapat, de abban biztos vagyok, hogy valamelyik baráti, népi demokráciából jöttek. Nincs városunkban foci, mondják mostanában. Mitől lenne? Akkoriban, a gyárak csapataiból verbuválódtak a tehetségek, persze kellettek még a jó szemű intézők, akik délutánonként a városi bajnokság meccsein kukkoltak. Így lett nekünk egy Pugna Csulink, egy Arnóczkynk, Kún Attilánk, Harsányink, Popovics Palink és még sok labdarúgónk, akik az ország nagy csapataiban is megállták helyüket. Bocsánatot kérek azoktól, a már égi focipályákon játszó sok száz labdarúgónktól, akik városunk hírnevét öregbítették, de nem került ide a nevük. Aztán az egykori aranylábúak kiöregedtek, jöttek mindenfelől, a mieinknek meg már nem volt helyük. Most nincs foci, mondják. 
 
Az olaszi-temető, Nagyvárad egykori Házsongárdja. 
A napokban Várad egykori Házsongárdján vitt át az utam. Kora reggel volt, csend, nyugalom. Sok ezer egykori Váradi nyughelye fölött néhány kutyatulajdonos végezte egészségügyi sétáját. Nincs semmi bajom se az ebekkel, de még a gazdikkal sem. De néhányuk viselkedésével igen. Egyikük, erősen mérges lett, amikor elővettem a gépemet, néhány fotót “lőni”. Mindenféle jogokra hivatkozott és kissé fenyegetett is. Őseink csontjai fölött! Isteni szerencse, hogy néhány gerinces ember, félelmet nem ismerve, lefotózta a temető sok sírkövét. Legalább a képek megmaradnak, és ha már nem is látjuk a köveket nem vész el az ide egykor eltemetettek emléke. Elpusztítani könnyű volt, de az emlékek megmaradnak! És vannak, akik ezektől az emlékektől is félnek. Talán azért is van ez a nagy eltüntetési vágy.
Nem tudom elfelejteni, azokat a nyári éjszakákat, amikor ilyen-olyan elemek intézményesen borogatták a sírköveket az éjszakában. A közelben laktam… Aztán a meleg, nyári délutánokon, a temetőben szalonnát sütögető, kártyázó, napozó blokklakók emléke is él még. Na és a nótázások is, úgy estefelé, amikor a hangulat már a tetőfokára hágott! Emberek, váradiak sírjai között!
Valahol azt olvastam, hogy egy folyó olyan a város közepén, mint az életvonal az ember tenyerén. A mi városunk csodálatos folyója, a Sebes-Körös, tényleg olyan. Életet, szépséget adó folyónk partján mindig öröm sétálni. Ha tehetem, naponta végigmegyek a belvárosi szakaszon és fotózom sokadmagammal egyetemben. Minden nap más arcát mutatja, mindig más, csak az illata ugyanaz. Az a hamisítatlan Körös illat, amihez fogható biztos nincs a világon. Tiszta a vize, mostanában, mióta a felső szakasz gyárai nem szennyezik. De a part…az néha leírhatatlanul szemetes. Ki a gazdája, emberek? Van pár száz méter természetes folyópartunk. Vigyázzunk rá! Van néhány vízbehajló, csodás szomorúfűz és jó pár famatuzsálemünk a parton. Tegyünk róla, hogy megmaradjanak! Ne vegye át a beton az uralmat! Ez folyó, élő víz, nem csatorna, hogy betonfalak közé szorítsák és ujjnyi vastagságú, soha árnyat nem adó bokrokkal szegélyezzék. Mert ez a mi folyónk, mindenkié. 
 
 A Széles utcai híd
 
…és bontása.
Soha nem fogom megérteni, de biztos sokan vagyunk ezzel így, hogy miért kellett a két csodás mívű vashidat elpusztítani. Érthető, hogy a Széles utca megnövekedett forgalmának új, korszerűbb híd kellett. De a meglévő ipari remeket miért nem lehetett valahol újra felállítani? Mondjuk a Szilvásnál. Akkor most nem kellene a betonmonstrum. A Garasos híd nem mutatott volna jól a mostani csillagos híd helyén, a Számítóközpontnál? Nem, mert ócskavasként kellett beszolgáltatni és eltüntetni a múlt emlékeit. Azt hiszem, most újra szemrehányásokat kapok majd a nosztalgiázásért, de hiába akartam csupa jó, szép, új dolgot írni, ez lett belőle megint.
A fiatal nemzedékeknek nem is kell nosztalgiázni, visszafele nézni. Ők örüljenek az új dolgoknak, a megújuló piacoknak, parkolóházaknak, élményfürdőknek, plázáknak, meg mindennek, ami állítólag szép és jó. Hagyják meg nekünk, szép korúaknak a nosztalgia örömét, mert lehet, hogy egyszer, amikor ők lesznek a mi korunkban, ráfanyalodnak régi, öreg nosztalgiázók írásaira és legalább akkor megtudják, milyen is volt dédapáik, nagyapáik kedves városa, Nagyvárad… "
Farkas László, Nagyvárad 
Forrás : erinto.ro

2018. április 25., szerda

Nagyvárad 1905 és 1980 között a Fortepanon

"Nagyvárad 1905 és 1980 között a Fortepanon.A fotókat 2018-ban mentettem le.A fotón a forrás, a beküldő neve és az évszám olvasható.Ha van véleménye,vagy története,írja meg. Ossza meg az albumot a váradiakkal '" - írtam az album bevezetőjében.Lassan csak a fotókon és képeslapokon láthatjuk a régi Váradot.Remélem ezekkel a fotókkal több váradinak szerzek örömet.

Egy Váradi fényképe. 
Szent László tér (Piata Unirii), háttérben a Mária elszenderedése ortodox templom (Holdas templom).Forrás : Fortepan/ Széman György. 1905
Egy Váradi fényképe. 
Kőrös-part, balra a neológ zsinagóga kupolája, szemben a Szent László híd és a Városháza.Forrás : Fortepan/Széman György.1905 

Egy Váradi fényképe. 
Kőrös-part a Városházával a Szent László hídról nézve.Forrás . Fortepan/Széman György.1905 
Egy Váradi fényképe. 
Sebes-Kőrös, a túlparton a Széchenyi téren a Szent György görög katolikus szemináriumi templom.Forrás . Fortepan/Széman György.1905 
Egy Váradi fényképe. 
Forrás : Fortepan/Péchy László.1915 
Egy Váradi fényképe. 
Fő utca 14. / Apáca utca 4., Lojanek János fényképészeti műterme.Forrás : Fortepan/Lénárt András.1917  
Egy Váradi fényképe. 
Bémer tér (Piata Regele Ferdinand I), háttérben a 3. számú ház.Forrás : Fortepan/ Martinez Judit.1937 
Egy Váradi fényképe. 
Balra a Fő utca (Calea Republicii) 33., a Betegápoló Irgalmasrend kórháza.Forrás : Fortepan/Lenkey Márton.1940 
Egy Váradi fényképe. 
Bémer tér (Piaţa Regele Ferdinand I), Szigligeti színház.Forrás : Fortepan/ Konok Tamás id.1940 
Egy Váradi fényképe. 
Kilátás a Városháza tornyából. A Körös folyó felett a Szent László híd, távolabb a Garasos híd. Jobbra a a neológ zsinagóga kupolája.Forrás : Fortepan/Hanser Mária.1943 
Egy Váradi fényképe. 
A város amerikai bombázása.Forrás:Fortepan/National Archives.1944 
Egy Váradi fényképe. 
Bémer tér (Piata Regele Ferdinand I), Szigligeti Színház.Forrás : Fortepan/Chuckyeager tumblr.1977 
Egy Váradi fényképe. 
Római katolikus püspöki palota.Forrás : Fortepan/Chuckyeager tumblr.1980 
Egy Váradi fényképe. 
Körös-part, Városháza.Forrás : Fortepan/ Chuckyeager tumblr.1980 
Egy Váradi fényképe. 
Kőrös-part, balra a neológ zsinagóga kupolája, jobbra a a Szent László-templom.Forrás : Fortepan/ Chuckyeager tumblr.1980 

Forrás : Egy Váradi Facebook

2018. április 15., vasárnap

Milyen ember volt Ali Baba,polgári nevén Szabó László?

 
Ali Baba.Forrás: Egy Váradi Facebook

A régi Várad képéhez tartozott Ali Baba,polgári nevén Szabó László.Úgy gondolom,alig volt Váradon,aki nem ismerte volna.Több történet keringett róla,melyeket sem megerősíteni nem tudom.Személyesen nem ismertem,csak egyszer találkoztam Laci bácsival a régi nagypiac melletti kocsmában.Mellettem egy kolléga ült,aki személyesen ismerte Velencéről.Csak annyit súgott,nehogy csúfoljam,mert kapok néhány ostorcsapást.Megfogadtam a tanácsát,és Laci bácsinak szólítottam,ami azt eredményezte,hogy megnyugodott,leült az asztalhoz.Egy hálba sört vettem nekünk és Laci bácsinak.A kollégámmal szívélyesen beszélgetett.Még egy kör hálba sört vettem,azután "leléptem ". A különös az volt,hogy nem kellett sorba állnom a sörért,mert senki sem mert megállítani,látván ki ül az asztalnál.Bármikor találkoztam vele,mindig Laci bácsinak szólítottam.Így sikeresen megúsztam az ostor csapásokat.

Róla beszélgettem az egyik ismerősömnek.Meglepetésemre azt mondta,hogy nem olyan bolondos volt ahogyan sokan ismerték.Sokat beszélgetett Laci bácsival.Mint kiderült,viszonylag művelt ember volt.Ha józan volt,sok mindenről lehetett lehetett beszélgetni vele.Nem volt konkurens a taxiknak, mert a teher taxi délelőtt fuvarozott,Ali Baba pedig délután jelent meg az Andrényi előtt, melynek a neve a nagy Oțelul volt,vagy a nagy piac környékén.Ha elvállalt egy fuvart,azt teljesítette.Az is igaz, hogy a lovának nem volt az erőssége a gyorsaság.Nagyon jól ismerte a várost.

Milyen ember volt Ali Baba?Akik ismerték személyesen,azok tudnák megmondani.Ali Babához hasonló "különleges" váradit ismertünk,akiket ismertünk.A régi Várad eltűnésével az emlékük is feledésbe merül.Lehet jó volna,ha felidéznénk az emléküket.Mi volna,ha fennmaradnának a történeteik?Készülök néhányról írni.Tud egy történetet?Írja meg,mert ők is váradiak voltak,akik kiszínezték a szürke hétköznapjainkat!

2018. április 8., vasárnap

Érdekességek a 19. század végi Nagyvárad mindennapjaiból

Sokan vannak azok, akik Nagyváradról származtak el,de a szívük a mai napig vissza húzza őket.Az egyik ilyen váradi,Orendt Mihály,aki mintegy 30 éve él Debrecenbe.Írt könyvet a szülőfalujáról , Hegyközcsatárról.Számos cikke jelent meg,melyből az érződik,hogy lélekben sokszor itthon van.Szereti kutatni Várad múltját is.A Facebook oldalán érdekes fotókat láthatunk.Reméljük folytatni fogja a kutakodását.

Csatáry Orendt Mihály fényképe.
A nagyváradi Szent László tér fiákerei és bérkocsijai - 1898. szeptember 13-án.
Csatáry Orendt Mihály fényképe. 
A versenyek végül egy-egy nap csúszással teljesültek.
Csatáry Orendt Mihály fényképe. 
Lóápolás: 1. 
Csatáry Orendt Mihály fényképe. 
Lóápolás: 2. 
Csatáry Orendt Mihály fényképe. 
Lóápolás: 3.