A Rimanóczy szálloda 125 éves szárnya

 

"A gőzfürdővel együtt, 1892-ben építette id. Rimanóczy Kálmán a Rimanóczy szálloda Körös felé néző szárnyát. Az alábbiakban erre emlékezünk." - írja Péter I. Zoltán a Biharországban.Teljes cikk : 

"Az egykori Bémer téri hotel id. Rimanóczy Kálmán nevét viselte, ő nemcsak tulajdonosa, hanem tervezője és építője is volt a gőzfürdőt is magában foglaló szállodának. Később, 1900-ban Nagyvárad jeles építésze a szállodájához hozzáépítette a város felé néző szárnyat is.

A szálloda bejárata az épület Körös-parti homlokzatának tengelyében található. Fölötte díszes kovácsoltvas előtető, illetve az emeleti homlokzatot is díszítő kovácsoltvas konzol volt. Ma már csak az utóbbi látható, az előtetőt ugyanis az 1990-es évek derekán, a szálloda külső tatarozásakor lebontották és elszállították azzal az ürüggyel, hogy restaurálni fogják, de máig sem került vissza a helyére.

A Körös-partra néző homlokzat klasszicizáló jellegű a késő romantika korából, átmenetet képezve a korai eklektika felé. Az enyhén kiugró, öttengelyes középrizalit, illetve az egytengelyes sarokrizalitok oldják fel a homlokzat egyhangúságát. A földszinti rész kváderes kiképzésű, míg a középrizalit két szélső tengelyét pilaszterek sora tagozza. A főpárkány mezejét vakkeretek sora, a tetőrészt két kis, csúcsain lecsapott oromzatos rész, illetve a sarokrizalitokat bábos korlát díszíti. A földszint nyíláskialakításai a vállpárkányra futó ívezettel még a klasszicizmust példázzák, de az első emelet keretelt ablakai, állógyámokon nyugvó, erős szemöldökpárkánnyal, háromszögű, illetve szegmensíves timpanonnal hangsúlyozva már az eklektikát jellemzik. A középrizalit ablakainak köténymezejét bábos korlát díszíti. A második emelet falát egyszerűbb, egyenes záradékú, tagozott keretelésű, zárókővel ellátott ablakok sora töri át. Hasonló az épület Mészáros (ma Grigorescu) utcai homlokzatának a kiképzése is. E kettő között a sarki ajtó fölötti fülkében egy női szoboralak található. A régi szárnynak a Bémer tér felé néző homlokzata öttengelyes, amelyből három tengely a középrizalit része. Ez utóbbi középső tengelye díszes oromzatban végződik. Az ablakok megfelelnek a Körös-parti homlokzatnál leírtaknak. A tetőzet gerincén az épület elkészültekor nagy betűkkel még az állt: RIMANÓCZY GŐZFÜRDŐ.

A szállodának az 1900-ból való szárnya immár egyértelműen az eklektikus építészetet példázza, túlsúlyban neoreneszánsz stílusjegyekkel, de úgy, hogy azért némileg igazodjon a Körös-parti szárnyhoz.

Az építkezés során lassan körvonalazódott a kétemeletes épület belső beosztása is. Számunkra az 1891 novemberében a Nagyváradban megjelent újságcikknek az a része az érdekes, amelyből megtudhatjuk, hogy „a Magyar Király felőli oldalon elegánsan berendezett sörcsarnok lesz, a szükséges konyhával és mellékhelyiségekkel, s felette az első emeleten díszes kávéház. Az első emelet többi részét kádasfürdők foglalják el. A második emeleten kényelmesen berendezett vendégszobák lesznek…” A sörcsarnokból végül vendéglő lett.

A kávéház és étterem első bérlője Walter M. Antal volt, 1892. június havának végén nyitotta meg mindkettőt. Rövid idő alatt nagy látogatottságra tett szert a kávéház, sorra léptek fel ott a város ismert cigányzenekarai Hamza Miska, Dula Miklós, Rácz Jóska prímásokkal az élen, de nem maradt zeneszó nélkül a vendéglő sem. Walter M. Antal kávéházába meghívta az első nagyváradi női zenekart, s az 1893 nyarán mindennap válogatott műsorral hangversenyt rendezett.

Talán éppen a Pöschl Anna vezetése alatt álló női zenekar sikerétől kapott vérszemet Walter Tóni, és 1893 novemberében egy miskolci orfeumtársulatot is meghívott az emeleti kávéházba. Tetszhetett a közönségnek, hiszen a következő év tavaszán azt írta az újság, hogy jó ideje Walter M. Antal kávéházában esténként egy orfeumtársulat szórakoztatja a közönséget, miközben az étteremben katonazenekar játszik.

Az orfeum okozta később Walter Tóni vesztét, mivel az csődbe juttatta a vállalkozását. Először, 1895 novemberében még csak a feleségének adta át az étterem vezetését, és ezzel a törzsközönség megdöbbenését váltotta ki. De nem sokáig maradt ez beszédtéma, mivel decemberben akadt ennél nagyobb szenzáció is. Bostonból négy fekete bőrű pincért hozattak, akik orrukat nemzetiszínűre festve szolgálták ki a vendégeket.

Mikor már úgy tűnt, sohasem lesz vége a Rimanóczy kávéházban az „orfeumi korszaknak”, 1896. április 3-án a Nagyváradban A Walteráj vége címmel az alábbi cikk jelent meg: „A Rimanóczy fürdő mellett levő kávéház és vendéglő helyiségben, melyet közös gyűjtőnevén Walteráj címen ismert a nagyváradi közönség, pár nap óta síri csönd uralkodik. Az ott tanyázó pókok, legyek és egyéb bújkáló rovarok néma melankóliában gyászolják az eltávozott örökké vígkedélyű gazdát, Walter M. Antalt, aki olcsó áron mérte a bort, sört és egyéb szeszes italokat, azonfelül pedig teljesen ingyen mondott ezekhez pompásabbnál pompásabb vicceket a lőcsei kalendáriumból. Szegény derék Walter Tóni bizony jobb sorsot érdemelt volna, de hát több lévén a jókedve, mint az aprópénze, el kellett hagynia azokat a helyiségeket, amelyeket ő saját sütetű viccein kívül orfeummal, katonazenekarral és a legszebb Hébék kiállításával igyekezett népszerűvé tenni. A Walteráj most egy hónapig zárva lesz, de májusban új bérlő veszi át. Az új bérlő hír szerint Demetrovits Miklós lesz, akit mint a Püspökfürdő bérlőjét előnyösen ismer a nagyváradi közönség.”

A jövendő bérlő, Demetrovits Miklós szakmai múltjáról annyit talán illik megjegyezni, hogy vezette ő már Nagyváradon 1876 tavaszától 1877 őszéig a Komló sörcsarnokot is, igaz, akkor még a családnevét „-vics ” végződéssel írta. A Komlókertből először Tenkére ment, ahol a fürdőtelep bérlője lett, és csak utána került Püspökfürdőre.

A Bémer téri éttermet 1896. május 2-án nyitotta meg az új bérlő, de a kávéház zárva maradt. Nem akadt rá bérlő. Később a belső átalakítási munkálatok során a kávéház helyén szállodai szobákat alakítottak ki. Szerepét 1900 októberétől a szálloda új szárnyának földszintjén kialakított Royal kávéház vette át."

Forrás : biharmegye.ro