Jubiláló nagyváradi szecessziós épületek

 

"A XX. század első és részben második évtizedében Nagyváradon aránylag sok szecessziós stílusú bérpalotát és házat emeltek. Közülük néhány, például id. Rimanóczy Kálmán Fő utcai palotája, a Stern- és a Moskovits-palota, az Adorján II.-ház és a Vágó-ház ebben az évben ünnepli építésének 110. évfordulóját." - írja Péter I. Zoltán helytörténész a Várad folyóiratban.Teljes cikk:

"Szecessziós stílusban elsőként 1899-ben a Nagysándor József (ma Aurel Lazăr) utca 7. szám alatt a Sonnenfeld-házat építették Spiegel Frigyes terve alapján. Nagyvárad szecessziós építészetében jelentős szerep jutott a sajátos magyar nemzeti vonásokat tükröző ingatlanoknak. E nemzeti törekvés legkiemelkedőbb egyénisége Lechner Ödön volt. Nagyváradon ezt az irányzatot leginkább az ő tanítványai, egykori munkatársai képviselték.
Közvetlen lechneri befolyás érezhető például a Komor Marcell és Jakab Dezső által tervezett, Fő utca 10. és 10/A szám alatti Stern-palotán (1905). A lechneri szecesszió jegyében a Komor–Jakab építészpáros bizonyíthatóan öt ingatlant tervezett Váradon. A már említett Stern-palotán kívül a Színház (ma Patrioţilor) utcában levő Adorján-házakat, a 6. szám alatti, úgynevezett Adorján I.- (1903), illetve a 4. szám alatti Adorján II.-házat (1905). Ez utóbbi is ebben az évben lett 110 éves. Úgyszintén az ő alkotásuk a Dudek sikátor (ma Duiliu Zamfirescu utca) 3. szám alatt az egykori Ipar- és Kereskedelmi Kamara székháza (1907). A legjelentősebb általuk tervezett váradi ingatlan a Szent László (ma Unirii) téri Fekete Sas palota (1908), amely nemcsak monumentalitásával tűnik ki, hanem korszerű funkcionális és szerkezeti megoldásaival is, amelyek függetlenek az alkalmazott ornamentikától.
A lechneri irányzatot példázza a Jámbor Lajos és Bálint Zoltán által tervezett, Kossuth (ma Independenţei) utca 11–13. szám alatti Füchsl-palota (1903). A szecesszió lechneri vonulatához sorolható némileg Mende Valérnak a Beöthy Ödön (ma Iuliu Maniu) utca 44. szám alatti alkotása, a Fodor-ház (1911), illetve a Kossuth utca 7. szám alatti egykori Breider-ház (1909), ezt jó néhány évtizede lebontották. Egy másik, lechneri hatást mutató ingatlan is található a Kossuth utcában, a 3. szám alatt, az egykori Bihar Megyei Takarékpénztár kétemeletes épülete. 1871-ben építették, de 1910-ben homlokzatát sgraffitószerű motívumokkal látták el Mende Valér elképzelése szerint.
Sztarill Ferenc is képviselteti magát Nagyváradon magyaros stílusú ingatlanokkal. Ő tervezte a Bémer (ma Ferdinand) tér és a Mészáros (ma Grigorescu) utca sarkán 1907-ben emelt Poynár-házat, de a legjelentősebb általa tervezett váradi ingatlan a maga számára épített Sztarill-ház (1902, bővítése 1906-ban) a Bémer tér színházhoz legközelebbi sarkán (az egykori Emke kávéház). Ennél a szecessziós stílust főleg az ablakoknál gotizáló elemekkel keverte, ezáltal sajátos hangulatú homlokzatot nyert. Lechner szellemében készült az egykori Deutsch K. I. üvegáruház is valamikor 1906–1909 között. Vélhetően szintén Sztarill tervezte.
A magyaros szecesszió vonásait tükrözi a Keztyüs János által a Nagyszebeni Földhitelintézetnek épített bérház az Úri (ma Ciorogariu) utca 23. szám alatt (1908); homlokzatát 2004-ben renoválták.
A Fő utca nagyállomás felőli végén, a 75. szám alatt található Darvassy-palota tömegformálása, külső építészeti elemei alapján a Fekete Sas palota főhomlokzatával mutat rokonságot, de annál egyszerűbb kivitelben; Tarr György alkotása.
A lechneri szecesszióhoz sorolható néhány ismeretlen építész alkotása is. Ilyen a Kert (ma Avram Iancu) utca és a Vámház (ma Sucevei) utca sarkán levő Bleyer-ház (1911), ezt 2010 óta védőháló borítja. Számunkra eddig ismeretlen építész munkája a Freinfeld-ház (1911) a Beöthy Ödön utca 15. szám alatt, illetve a városi strand felé vezető sétány 14. száma alatti villaszerű ingatlan. Utóbbit Sztarill Ferenc építette, de tervezője és építési éve ismeretlen. Külső megjelenítésében némileg az előbbiekhez sorolható az Ügyvédi Kamara ifj. Rimanóczy Kálmán által tervezett épülete is (1909) a Ritoók Zsigmond (ma Enescu) utca 1. szám alatt.
Egyértelműen a lechneri hatást lehet felfedezni a Vágó fivérek Kapucinus (ma Traian Moşoiu) utca 14. szám alatti, a szakirodalomban Vágó-házként ismert ingatlanán (1905). Vágó Lászlótól és Vágó Józseftől nem volt idegen a bécsi szecessziónak az Otto Wagner nevével fémjelzett válfaja sem. Wagner kőburkolatainak az épület teljes felületét borító, dekoratív kiosztású és felerősítésű hasonmásait megtaláljuk a Vágó testvérek 1910 körül emelt épületein. Ide sorolható a Szent László téri Moskovits-palota (1910–1911), de leginkább a Rimanóczy (ma Iosif Vulcan) utca 11. szám alatti Darvas–La Roche-ház (1910–1912). Vágó József a negyedik váradi alkotásának tervét immár egyedül készítette el. Ez volt a Rulikowski (ma Universităţii) út 5. szám alatti egykori csendőriskola (1913).
A bécsi szecesszióhoz, de már kevésbé az Otto Wagner nevéhez kötődő vonulatához sorolható a Nagyvásár tér (December 1. park) 9. szám alatti Ullmann-palota (1913), amely Löbl Ferenc egyetlen nagyváradi alkotása.
Jelen volt Nagyvárad építészetében a szecessziónak a német jugendstil változata is, amely korántsem volt egységes stílus. Az új elemek mellett meghatározó szerepet kapott a historizmus, a korai expresszionizmus is. Ifj. Rimanóczy Kálmán e stílust alkalmazta a Fő utca 12. szám alatti Apolló-palotánál (1914), míg a vele szemben levő Moskovits-palota (1905) a müncheni irányzatot, a lilienstilt tükrözi. Úgyszintén szecessziós stílusban alkotta meg ifj. Rimanóczy Kálmán a Nagyváradi Központi Takarékpénztár Bémer téri épületét (1907), ezt 1911-ben az udvar felé kibővítették.
A jugendstil irányzat invenciózus, angol, sőt erdélyi – székely és szász – tapasztalatokkal gazdagított, szabadabb interpretálású változatát példázza Mende Valér számos épülete. Egyes nagyváradi épületeire is jellemző többé-kevésbé az, hogy meredek hajlású, gazdag hatású tetőzeteket készített, a lehetőséghez képest bőségesen alkalmazott faszerkezetet, a látható részeket faragással megdolgozva. A külső falfelületek egyszerű anyagokból képzettek, díszítésükre legfeljebb majolikát vagy sgraffitót használt, azt is nagyon szerény mértékben. A sík felületek díszítése helyett inkább a résztömegek gazdagítására törekedett. Az előbbieket leginkább a Pavel utca 8. szám alatti Ertler-ház (1910) példázza, de bizonyos értelemben ide sorolható az úgyszintén általa tervezett Nemes-ház (1909) a Dudek sikátor 10. szám alatt. Hasonló jegyek figyelhetők meg az egykori Nagyváradi Agrár Takarékpénztár Rimanóczy utca 7. szám alatt álló székházán is (1910). Ennek szomszédját, a 9. szám alatt található Balázsovits-házat (1911) már Sztarill Ferenc tervezte."

Forrás : biharmegye.ro