Felhívás

Régi Várad blog "Fotók,képeslapok a régi Váradról" Facebook album fotóit használja fel forrás megjelöléssel.Írja meg véleményét a facebook.com-ra,vagy az egyvaradi@gmail.com -ra !
Sok román ajkú váradi szeretné olvasni a szöveget az anyanyelvén,mely részben elérhetővé válik' '

Köszönet mindenkinek '


2018. szeptember 25., kedd

Milyen volt ,és milyen lesz a Bémer tér ?Miért nehéz a búcsú?


Egyik kedvenc tér számomra,a Bémer tér,melyet ma Regele Ferdinand I térnek neveznek.Nagyon jól éreztem magam itt.Itt van a színház,a Transi,az Emke,és minden nagyon közel van.Az utóbbi években átalakulóban van Nagyvárad képe. A modernizáció égisze alatt,minden át lesz szabva.A váradiak,akik szeretik a városukat kapkodhatják a fejüket,mert a Polgármesteri Hivatal nagyon sok EU-s pénzt hív le,mert más városképet akarnak kialakítani.A sok terv mögött több ok húzódik,az egyik a biznisz.A Szent László teret átalakították.Van akinek tetszik, van akiknek nem.Hasonló sorsa lesz a Bémer térnek.Valószínűleg tavasszal kezdik a tér átalakítását. Miért nehéz a búcsú?Mert érzelmileg kötődök a térhez. Nem tudom leírni az érzéseimet,de el kell fogadnom a döntést.

Néhány szó a Bémer térről : "Nagyvárad-Olaszi hangulatos, elvitathatatlan építészeti értékeket felvonultató kis térsége, a Bémer tér, amely irodalom- és kultúrtörténeti szempontból is jelentős, idén májusban volt 115 éves. 1888 tavaszán bontották le a közepén terpeszkedő ódon Gireth-házat, kialakítva ezzel a teret, amely a 20. század hajnalára a felfokozott építkezési kedvnek köszönhetően elnyerte azt az eklektikus képét, amely szerencsére még ma is jellemző rá. A bő száz év alatt többször is változott a tér neve: kialakításakor Bémer László püspökről nevezték el, 1923-ban Regina Maria lett, 1940-ben visszakapta eredeti nevét; 1945–1966 között az utcasarki névtáblákról Sztálin nevét lehetett leolvasni, majd 1995-ig Köztársaság (Republicii) tér volt. A Helyi Tanács 1995-ben a Regele Ferdinand névre „keresztelte", noha Ferdinánd román király nevét a két világháború között a Fő utca viselte, nem ez a tér. De ezen már nincs mit csodálkozni, hiszen a rendszerváltás utáni egyik önkormányzatnak sem volt erőssége a helytörténeti ismeret és a következetesség az utcák és terek nevének megváltoztatásakor." - írja Péter I. Zoltán helytörténész a Várad folyóiratban."
Teljes cikk : regivarad.blogspot.com 

Milyen volt a Bémer tér?A Hungaricana honlapon megnézheti.



Több mint 300 képet nézhet meg a Bémer térről a hungaricana.hu-n.

Milyen lesz?Valószínűleg 2019 tavaszán kezdik meg a Bémer tér átalakítását.Az egyik "megálmodója" az új térnek,Emőd Tamás műépítész.A Városháza honlapján megnézhetjük a látványterveket.Ez azt jelenti,hogy van még egy fél évünk búcsúzni a régi Bémer tértől ...




















 Forrás : oradea.ro 

Milyen a Bémer tér jelenleg?Saját videó 

2018. augusztus 26., vasárnap

Mikor lesz olyan a görög katolikus püspöki palota/ volt megyei könyvtár mint volt ?

A képen a következÅ‘k lehetnek: 1 személy, éjszaka és túra/szabadtéri 
Lángokban a görög katolikus püspöki palota.Saját fotó 

Augusztus 25-én este szinte teljesen leégett a görög katolikus püspöki palota, melyet sokan megyei könyvtár néven ismernek.Szörnyű tragédia volt a váradiak számára,mert egyik jellegzetes épülete volt.A tűz oka még nem ismert.A helyi hatóságok ígéretet tettek a helyreállításra és az újjáépítésre.Aki akar,adakozhat. Feltevődött egy kérdés : Mikor lesz olyan a görög katolikus püspöki palota/ volt megyei könyvtár mint volt ? Milyen volt?Nézze meg ' 


















2018. augusztus 7., kedd

Régi váradi emlékek

"Talán a nosztalgia miatt készítettem ezt az albumot,talán azért mert szeretnék emlékezni a régi Váradra.A Többarcú Nagyvárad Facebook oldal érdeme,hogy ilyen sok régi fotó került az albumba.Emlékezzen,ha élt a régi Váradon ..." - írom a Facebook albumban.Ha nem élt a régi Váradon,ezekből a fotókból ízelítőt kaphat,milyen volt a régi Várad.Ha van véleménye,írja meg '

 A Sas-palota fekete-fehérben.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook
 Sokadalom a Bémer (Ferdinand) téren. Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 A Pannónia szálló teljes pompájában.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Fotózkodás a Szent László (Unirii) téren.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Az Állomás előtt.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 A régi Vitéz (Decebal) utcai híd forgalma. Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Vintage motorosok: a Viktor testvérek 1978-ből.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Díszebéd az egykori nagyváradi csendőriskolásoknál.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Sokadalom a nagyváradi városháza előtt. Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 A püspöki palota egy régi fotón.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Valamikor 1910 körül járunk; a képen a Seregély-villa a Rulikowski útról (ma Armatei Române utca).Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 A frissen alapított lövészegylet újonnan épített lövöldéjét 1835-ben nyitották meg.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Két gyönyörű ifjú hölgy a nagyváradi Fekete Sándor műhelyében.Forrás: Többarcú Nagyvárad Facebook

 A "Brémer" tér (igaz ma Ferdinand király nevét viseli).Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Villamos az Állomás előtt.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 1915 - katonai lõgyakorlat Nagyváradon.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Motorosok a Bémer (Ferdinand) téren.Forrás : Agerpress/Többarcú Nagyvárad Facebook

 Néhányan Nagyvárad egykori színészei közül (Tanay, Aranyi, Muráti, Putnik). Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Ma átmegyünk a régi Vitéz (Decebal) utcai hídon...Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Villamos a téren.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 A nagyváradi lövészárok-ünnepély rendezői...hmm, elég fura...Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

 Seregély Dezsõ K.u.K. ezredes tisztiszolgájával és lovászával. A képet Dajkovits fényképész készítette Nagyváradon 1914-ben.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

Elegáns emberek sétálnak a Corso-n (Ezredévi Emléktér, ma Piaţa LIbertăţii).
Forrás : Péter I.Zoltán - Régi képeslapok, régi történetek: Olaszi

"Horváth Imre költő olvasgat a Körösparton, a Garasos-híd szomszédságában." Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook 



2018. április 26., csütörtök

Az „öreg” emlékezők városa…

 
Szent László/Unirii tér.Forrás : Farkas László 

"Nem tehetek arról, hogy akármerre sétálok Várad utcáin, kerületeiben, régi arcok, régi emberek jutnak eszembe. Néhány ismerős már kérdezte, hogy mire ez a sok nosztalgiázás, a régi város képének állandó felidézése, elmúlt dolgok, események felemlegetése, hisz a múltat nem lehet visszahozni, meg nem történtté tenni. Persze, hogy nem lehet, és azzal sincs semmi baj, hogy a dolgok átalakulnak, új, modern létesítmények nőnek ki a földből, régi, elavult intézmények helyén." - írja Farkas László a cikkében,mely az Érintőben jelent meg.Farkas László kesereg azon,hogy Nagyvárad gyorsan átalakul,lehet néhány év múlva alig lehet majd megismerni,ráismerni.A modernizációval,a fejlődéssel nincs semmi baj,hanem a módszerrel.Ilie Bolojan fejébe vette,hogy Váradot gyorsan átalakítja.Ha valamit a fejébe vesz,akkor tűzön-vízen átviszi,ezt mondják azok akik jól ismerik.Az abszolút hatalom a kezében van,ez azt jelenti,szinte mindent megtehet.A váradi magyarság megosztott,vagyis képtelen az akaratát véghez vinni. Olvassák Farkas László cikkét '

 
A régi Garasos híd

"A baj az, hogy aki néz, az lát is. Olyan dolgokat is észrevesz, ami másoknak fel sem tűnik, vagy egyszerűen nem is érdekli.
A régi, régi Nagyváradnak volt Városi Kertészet néven egy intézménye, ami a városban történő virágültetést, faültetést, gondozást végezte. Szakemberekkel, vagy legalábbis szakemberek felügyeletével. Biztos, sokan emlékeznek még a Rhédey kertben, az Állatkert és a Stadion között lévő sok-sok üvegházra. Nos, az volt a kertészet. Nyugodjanak meg, a privatizáció, vagy a rombolni vágyás már a nyomát is eltüntette. Most, a virágültetés, fűltetés és gondozás, modernül “toaletálás” a köztisztasági vállalat szakértőire van bízva. Legfőbb eszköz a láncfűrész. Nem számít, milyen évszakban vagyunk, nyesnek, vágnak. Istenem, hány ép, egészséges, árnyékot adó fa esett áldozatául a betonozásnak, parkoló építésnek, vagy egyszerűen csak úgy…
Emlékszem, a hetvenes években betelepítettek, amikor úgy-ahogy berendezkedtek a szocialista építőművészet „remekeibe”, a „blokkokba”, első tavasszal hozzáfogtak zöldövezeteket, parkokat kialakítani, minden talpalatnyi helyen. Onnan tudom ezt, kedves olvasók, hogy az én szüleimet, rokonaimat is akkoriban “bombázták” ki házukból és költözhettek be az áldott blokkba. Ugyanezt tették ők is környezetükben. Megpróbálták emberközelivé varázsolni a szürke kőrengeteget. Az a generáció kiöregedett, fiaik, leányaik csak elhanyagolták az öregek által ilyen, olyan anyaggal elkerített kertecskéket, zöldövezeteket, az unokák pedig már fel is számoltatják, parkolóhelyet alakítva ki autócsodáiknak. Hogy csemetéjét hova engedi ki játszani? Sehova, vagy aszfalt firkálni a járdára.
A régi Nagyvárad futballpályáit is hiába keresem, mert már csak pár idősödő és koros polgár emlékezetében élnek. Pedig micsoda meccseket láttunk a Rhédey kerti pályán, a vársáncban, a Vointa pályán, de említhetném az Olajgyár, a Várad-Ősi Gloria pályáit is és még jó párat. A Crisana, (vagy már Crisul csapata), igaz, még deszkakerítéssel a pálya körül, villanyfényes meccseket játszott a ’60-as években, amikor sok mostani első ligás csapat városában még a libalegelőn játszották az oina nevű nemzeti sportot, a fociról meg még csak hallottak. Hogy felejthetném el, Cavasdan bácsit, akinek parancsára, az első villanyfényes meccs alkalmából, pakurával kenték be kívül- belül a Lelenc felőli oldal deszkakerítését! De mit számított a focit imádó váradiaknak? A kerítés bedőlt, a kinnrekedt tömeg meg berohant az alacsony lelátókra, no meg a fatribünre. Már nem emlékszem ki volt a vendégcsapat, de abban biztos vagyok, hogy valamelyik baráti, népi demokráciából jöttek. Nincs városunkban foci, mondják mostanában. Mitől lenne? Akkoriban, a gyárak csapataiból verbuválódtak a tehetségek, persze kellettek még a jó szemű intézők, akik délutánonként a városi bajnokság meccsein kukkoltak. Így lett nekünk egy Pugna Csulink, egy Arnóczkynk, Kún Attilánk, Harsányink, Popovics Palink és még sok labdarúgónk, akik az ország nagy csapataiban is megállták helyüket. Bocsánatot kérek azoktól, a már égi focipályákon játszó sok száz labdarúgónktól, akik városunk hírnevét öregbítették, de nem került ide a nevük. Aztán az egykori aranylábúak kiöregedtek, jöttek mindenfelől, a mieinknek meg már nem volt helyük. Most nincs foci, mondják. 
 
Az olaszi-temető, Nagyvárad egykori Házsongárdja. 
A napokban Várad egykori Házsongárdján vitt át az utam. Kora reggel volt, csend, nyugalom. Sok ezer egykori Váradi nyughelye fölött néhány kutyatulajdonos végezte egészségügyi sétáját. Nincs semmi bajom se az ebekkel, de még a gazdikkal sem. De néhányuk viselkedésével igen. Egyikük, erősen mérges lett, amikor elővettem a gépemet, néhány fotót “lőni”. Mindenféle jogokra hivatkozott és kissé fenyegetett is. Őseink csontjai fölött! Isteni szerencse, hogy néhány gerinces ember, félelmet nem ismerve, lefotózta a temető sok sírkövét. Legalább a képek megmaradnak, és ha már nem is látjuk a köveket nem vész el az ide egykor eltemetettek emléke. Elpusztítani könnyű volt, de az emlékek megmaradnak! És vannak, akik ezektől az emlékektől is félnek. Talán azért is van ez a nagy eltüntetési vágy.
Nem tudom elfelejteni, azokat a nyári éjszakákat, amikor ilyen-olyan elemek intézményesen borogatták a sírköveket az éjszakában. A közelben laktam… Aztán a meleg, nyári délutánokon, a temetőben szalonnát sütögető, kártyázó, napozó blokklakók emléke is él még. Na és a nótázások is, úgy estefelé, amikor a hangulat már a tetőfokára hágott! Emberek, váradiak sírjai között!
Valahol azt olvastam, hogy egy folyó olyan a város közepén, mint az életvonal az ember tenyerén. A mi városunk csodálatos folyója, a Sebes-Körös, tényleg olyan. Életet, szépséget adó folyónk partján mindig öröm sétálni. Ha tehetem, naponta végigmegyek a belvárosi szakaszon és fotózom sokadmagammal egyetemben. Minden nap más arcát mutatja, mindig más, csak az illata ugyanaz. Az a hamisítatlan Körös illat, amihez fogható biztos nincs a világon. Tiszta a vize, mostanában, mióta a felső szakasz gyárai nem szennyezik. De a part…az néha leírhatatlanul szemetes. Ki a gazdája, emberek? Van pár száz méter természetes folyópartunk. Vigyázzunk rá! Van néhány vízbehajló, csodás szomorúfűz és jó pár famatuzsálemünk a parton. Tegyünk róla, hogy megmaradjanak! Ne vegye át a beton az uralmat! Ez folyó, élő víz, nem csatorna, hogy betonfalak közé szorítsák és ujjnyi vastagságú, soha árnyat nem adó bokrokkal szegélyezzék. Mert ez a mi folyónk, mindenkié. 
 
 A Széles utcai híd
 
…és bontása.
Soha nem fogom megérteni, de biztos sokan vagyunk ezzel így, hogy miért kellett a két csodás mívű vashidat elpusztítani. Érthető, hogy a Széles utca megnövekedett forgalmának új, korszerűbb híd kellett. De a meglévő ipari remeket miért nem lehetett valahol újra felállítani? Mondjuk a Szilvásnál. Akkor most nem kellene a betonmonstrum. A Garasos híd nem mutatott volna jól a mostani csillagos híd helyén, a Számítóközpontnál? Nem, mert ócskavasként kellett beszolgáltatni és eltüntetni a múlt emlékeit. Azt hiszem, most újra szemrehányásokat kapok majd a nosztalgiázásért, de hiába akartam csupa jó, szép, új dolgot írni, ez lett belőle megint.
A fiatal nemzedékeknek nem is kell nosztalgiázni, visszafele nézni. Ők örüljenek az új dolgoknak, a megújuló piacoknak, parkolóházaknak, élményfürdőknek, plázáknak, meg mindennek, ami állítólag szép és jó. Hagyják meg nekünk, szép korúaknak a nosztalgia örömét, mert lehet, hogy egyszer, amikor ők lesznek a mi korunkban, ráfanyalodnak régi, öreg nosztalgiázók írásaira és legalább akkor megtudják, milyen is volt dédapáik, nagyapáik kedves városa, Nagyvárad… "
Farkas László, Nagyvárad 
Forrás : erinto.ro