Szilágyi Aladár bolyongásai a Páris-parti Párizsban az ERportban hasznos információval szolgálhat számunkra a régi Váradról.Olvashat egy sajtóbotrányról,melynek szereplői Somló Bódog és Ady Endre voltak.
"Kultúrtörténeti bolyongásait folytatva, Szilágyi Aladár elidőzött
még a premontreieknél. Nem is náluk, hanem tőszomszédságukban, a
Jogakadémián. Onnan idéz fel egy 1903-as, országos, mi több, nemzetközi
visszhangot kiváltó sajtóbotrányt, melynek főszereplői Somló Bódog és
Ady Endre voltak.
A Jogakadémia, ahol Somló Bódog tanított
Íme,
itt, a Páris patak Úri utcai hídjától kőhajításnyira, a megzabolázatlan
meder kanyarulatán túl komorlik a premontreiek közelebbi szárnyában,
egy nevében is tekintélyt sugalló intézet: a Nagyváradi Királyi Katolikus Jogakadémia.
1903 májusát írjuk. Mostanság gyakran látni, amint az akadémiai
szárnykapuján bizonytalan mozdulattal benyit, majd néhány óra elteltével
töprengésbe merülve kilép egy törékenynek, magányosnak tűnő férfiú.
Inkább joghallgatónak vélnéd, semmint jogbölcseletből és
államtudományból kétszeresen habilitált doktornak. Semmi professzoros,
semmi papos nincs a habitusában, a küllemében, öltözéke se nem
„királyi”, se nem „katolikus”. A bal vállán panyókára vetve,
nadrágszíjjal összefogott könyvcsomó, kabátja jobb zsebéből egy
összehajtogatott újság kandikál ki, a Nagyváradi Napló
legfrissebb, május 29-i száma. A nagytudományú magántanár, akinek a
nevét immár nemcsak a honi, hanem a határokon túli – főleg a német –
tudományosság is felkapta, természetétől fogva ódzkodik a
nyilvánosságtól, s lám egy fiatal újságíró, bizonyos Ady Endre, ebben a hónapban immár másodszor, terjedelmes, harsogó című vezércikkbe foglalta a nevét: MERÉNYLET A NAGYVÁRADI JOGAKADÉMIÁN.
Somló Bódog
a „politika, a magyar közjog és az enciklopédia nyilvános rendkívüli
tanára” néhány hete még őszintén örült annak, hogy végül Váradra
kerülhetett, hiszen már egyetemi évei alatt határozottan tudományos
érdeklődést mutatott, s akadémiai pályára kívánt lépni. Kolozsváron
szerzett jogi és államtudományi doktorátusával, német, francia, angol
nyelvtudással a tarsolyában, az ógörög és a latin szövegek értőjeként,
Lipcsében és Heidelbergben töltött ösztöndíjas utótanulmányai
befejeztével azt remélte, hogy könnyen talál egyetemi szintű oktatói
állást valahol idehaza. Szerény ember lévén, beérte volna bármelyik
vidéki akadémiával. A máramarosszigeti Református Jogakadémián például
azért utasították vissza, mert… katolikus vallású, Pécs katolikus
püspöke viszont arra gyanakodott, hogy Heidelbergben forgolódva biztosan
megfertőzték a protestáns eszmék…
Lefelé
haladtában a Páris patak keserűlapus, bodzabokros, mákonyító
kigőzölgésű medre mellett, nagyot szippantva a levegőbe, idézi fel
maga-magának az általa alig ismert szerkesztő első, róla szóló cikkét,
mely a Nagyváradi Napló május kilencediki számában jelent meg:
„Itt csapong, itt lázong, itt gyűjt, itt munkál közöttünk egy ifjú,
lángoló lélek. Egy evolucionista lélek. Közelségét kevesen érzik. A
nagyváradi éberség erős ugyan, de léha. A komolyságot csak a
pénzgyűjtésben honorálja, egyebekben lemosolyogja. Be nem sugároz csak
apró halmokat, a mélységektől s magasságoktól szédül.” És így tovább…
Nem, doktor Somló, a tárgyilagosság, a racionalitás híve (szűkebb baráti
körében Objektív Bódog-ként emlegetik…), nem kedvelője az
egyszerre túl lelkes és túl vitriolos szövegeknek. De ez az Ady
ellenállhatatlan: „Néhányan már régóta ismerjük, a fiatal magyar elmék
egyik legeslegerősebbjének tartjuk, sőt legeslegbátrabbjának, ki nem
engedi magát lenyomatni a katedrára a mások vaskalapja által. De a piaci
léhaságok mai főszezonában mégis jól esik az egész piac előtt
hozzásimulni e fényes, erős elme szárnyaihoz. Annak révén tesszük ezt,
hogy egy újabb írását olvassuk egyik előkelő szemlében, mely írás szól a
társadalmi fejlődés elméletéről és néhány gyakorlati alkalmazásáról, s
mely írás hitvallása a legszebben radikális gondolkozásnak.”
„Prüszköl a gőzkocsi, szalad nagyvágtatva, / Obiectív Bódogot viszi Nagyváradra.”
Amikor Nagyváradra költözött, egyik budapesti cimborája, Szladits Károly tréfás
rigmussal fejezte ki afölötti örömét, hogy Bódognak sikerült akadémiai
pályára lépnie, és azt a reményét, hogy Budapest nemsokára
viszontláthatja őt: „Prüszköl a gőzkocsi, szalad nagyvágtatva, /
Obiectív Bódogot viszi Nagyváradra. // (…) Éjfélt kong a harang Várad
magas tornyán, / Kriptából kikelnek püspökök mogorván. // Hintnek Bódog
elé sűrű tömjénfüstöt: / «Hódolni testvérek! Itt van az új püspök!» //
„Eminentiátok nem tudja, ki vagyok? / Látszik, a kriptában nem olvasnak
lapot. // Nagyváradi Napló írta vón’ hiába? / Ezredesnek jöttem
akadémiára. // Ezredesnek jöttem, kemény hadfi leszek; Régi babonákban
szörnyű kárt itt teszek.” // (…) Gyere vissza Bódog, gyere vissza
Pestre, / Találsz még te itt is elég kisértetre. // Elég kisértetre,
elég sötétségre, / Kevesen vagyunk ám ennyi ellenségre! // Azért várni
fogunk, s örülünk rá máris: / Ezredes úr, hogy jön meg mint generális!
// S fogjuk ismételni addig is untalan: / Ne maradjon Pestünk soká
bódogtalan!”
A váradi püspökök meg az akadémiai kollégák nem csak „a kriptában”, de éltükben sem olvasnak lapot, főleg a Társadalomtudományi Társaság pesti folyóiratát, a Huszadik századot
nem! Viszont a Nagyváradi Napló május 9-i száma mégis a kezükbe
kerülhetett, s annak a bizonyos Ady Endrének a lelkendező vezércikkéből
értesülhettek arról, hogy frissen kinevezett kollégájuk miket merészelt
összehordani a társadalami evolúció kérdéséről. A konzervativizmus
váradi fellegvárában megkongatták a vészharangot, összehívták a kari
tanácsot, és egy denunciáns jellegű közös levelet intéztek Wlassics Gyula
kultuszminiszterhez. A feljelentést, melynek legsúlyosabb, de
bizonyítatlan vádpontja a monarchia elleni uszítás, a porfesszori kar
hét tagja közül öten írták alá, Somló menesztését sürgetve. Nyakatekert
körmondatokba foglalt episztolájuk valóságos remekmű: „Somló tanár úr –,
aki tudvalevőleg [a] kir. kath. tanulmányi alapból fönntartott
jogakadémián tanít alig négy hónapja, ámbár ő is tudja, hisz
köztudomású, hogy hazánkban, melyet a kard foglalt el, de a kereszt
tartott fenn, mily sok ifjú kerül ki a mély tudományú és hazafias
szerzetes rendek által fönntartott és vezetett középiskolákból – így
ír: – Mindeddig pedig még nem is szólottam a borzasztóságoknak arról a
legborzasztóbbikáról, hogy az oktatás elég jelentékeny részben oly papok
kezében van, akik minden új igazság fényét csak több ezer éves
tanítások prizmáján megtörve engedik tanítványaik szemébe jutni,”
Lám,
lám, a Nagyváradi Napló az elsők között siet lehozni az öt professzor
kolléga hihetetlenül terjedelmes levelét, Ady vonatkozó, MERÉNYLET A
NAGYVÁRADI AKADÉMIÁN című, ma megjelent fulminás vezércikke mellett.
Somló doktor a Vasfürdőhöz érve, a Páris patakkal együtt kanyarodik be a
Körösnek tartó Kisfürdő utcába. Mielőtt elérné hónaposszobája
bejáratát, mégis előveszi a négyrét hajtogatott újságot: „Egy fiatal
magyar tudóst el akarnak veszíteni, mert gondolkozott. A mai magyar
életnek – így tűnik fel sokszor nekünk – titka, forrongása, célja: pör a gondolkozás ellen.
A fiatal tudós neve dr. Somló Bódog. A nagyváradi jogakadémia tanára.
Bűne, hogy Spencer evolúció-törvényében hisz, kíséri e nagy törvény
kommentálóit, s az evolúció kiszámítható eredményeit siettetve
világosságot hirdet. Azt kérdi, hogy mert a társadalomnak
tökéletesülnie, igazulnia kell, miért ne legyen ez a tökéletesülés, ez
az igazulás gyorsabb? A válasz reá a meglehetősen öreg kifakadás:
Feszítsd meg! (…) A nagyváradi jogakadémián, melyet Nagyváradon a
klerikális, tudományellenes bacillusok tenyésztő helyének tartanak,
vésztörvényszék ült össze. A professzor urak többsége semmivel sem több
tudományos bizonyítással, mint egyik-másik klerikális-nacionalista
képviselő úr szokott ékesen szólni a hazátlan bitangokról s más
veszedelmes emberekről, antimonarchikusnak, ateistának, fölforgató
anarchistának deklarálva dr. Somló Bódogot, memorandumot küldenek
Wlassics miniszterhez, statáriumot kérnek a tudós ellen, ki gondolkozni
mert hangosan egy tudományos társaságban,”
Újra
a zsebébe csúsztatja az újságot, s miközben előkotorja a kulcsait, azon
morfondírozik: „Mégis csak meg kellene ismernem személyesen ezt az Ady
Endrét. Meghánynám-vetném vele, hogy én mit írjak a miniszternek… Holnap
délután megkeresem az EMKE teraszán!”
Forrás : erport.ro
"Jó nézni a régi fotókat és képeslapokat Váradról. Kalandozzunk Várad különböző korszakaiba" - írom az Egy Váradi Facebook oldal albumába.A kalandozás komoly lett,mert egyre többen nézték meg az albumot Nagyváradtól Amerikáig.Régi Várad blog célja elsősorban a fotók, képeslapok,cikkek információk megosztása a régi Váradról. Tartalmaz hozzászólásokat, véleményeket.A blog tartalma frissül és bővül.Írja meg a véleményét.Kalandozzon a régi Váradon'
Felhívás
Régi Várad blog "Fotók,képeslapok a régi Váradról" Facebook album fotóit használja fel forrás megjelöléssel.Írja meg véleményét a facebook.com-ra,vagy az egyvaradi@gmail.com -ra !
Sok román ajkú váradi szeretné olvasni a szöveget az anyanyelvén,mely részben elérhetővé válik' '
Köszönet mindenkinek '
Sok román ajkú váradi szeretné olvasni a szöveget az anyanyelvén,mely részben elérhetővé válik' '
Köszönet mindenkinek '
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése