Felhívás

Régi Várad blog "Fotók,képeslapok a régi Váradról" Facebook album fotóit használja fel forrás megjelöléssel.Írja meg véleményét a facebook.com-ra,vagy az egyvaradi@gmail.com -ra !
Sok román ajkú váradi szeretné olvasni a szöveget az anyanyelvén,mely részben elérhetővé válik' '

Köszönet mindenkinek '


2017. július 9., vasárnap

Aurel Chiriac : A Bihar megyei és Nagyváradi Történeti és Régészeti Múzeumi Társulattól a Körösvidéki Múzeumig

Aurel Chiriac életrajzából néhány adat : 1951-ben született Nagyváradon. Az egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeş-Bólyain végezte , a történelem - filozófiai szakon.Két gyermeke van.A Körös-vidéki Múzeum igazgatója 1994-től,művészettörténetet tanít a nagyváradi egyetemen.Sok könyve,cikke jelent meg a sajtóban.Az alábbi cikke a library.hungaricana.hu oldalon jelent meg.A forrásra kattintva megnézheti a képeket és a fotókat.Teljes cikk :

A mikor a XIX. század folyamán lefektették Európában a modem nemzeti államok alapjait, felmerült az az igény is, hogy ezen államok múltbeli emlékét megmentsék. A magángyűjteményeket - amelyeket legitimizált ezek régi eredete és kiváltságos társadalmi helyzete - felváltották a közgyűjtemények, a múzeumok. Az ősi civilizációs emlékek tanulmányozása pedig elsőbbséget élvezett az új nemzetek e téren való legitimizálása céljából is. Az elsőként az északi országokban megvalósuló elképzelés egész Európában elterjedt. Az Osztrák-Magyar Monarchia korabeli Nagyváradon, a már 1851- ben felmerült javaslatnak megfelelően, Gyalókay Lajos kezdeményezésére 1872. augusztus 28-án megalakult a Bihar megyei és Nagyváradi Történeti és Régészeti Múzeumi Társulat, melynek első elnöke a megye prefektusa volt. A társulat célja egyrészt „Bihar múltbéli kincseinek összegyűjtése adományok, gyűjtések és régészeti ásatások által”, másrészt,
hogy az összegyűjtött tárgyakból „megvalósuljon önálló épületben egy a nagyközönség számára látogatható állandó kiállítás”. Bihar megye pre- fektúrája két termet bocsátott a társaság rendelkezésére akkori székházában saját gyűjteményének elhelyezésére és egy kiállítás megszervezésére a már összegyűjtött anyagból. Röviddel ezután megnyílt az első tárlat (1872. december 24 - 1873. január 24.), amely rendkívül sikeresnek bizonyult a 300 látogató érdeklődésének köszönhetően. A Társulat egy szakmai lapot is kiadott Régészeti és Történelmi Közlemények címmel, melynek első száma 1875.április 1-j én jelent meg (sajnos a kiadvány egy év múlva megszűnt). A gyűjtemény egy részével részt vettek az 1876-os Budapesti Nemzetközi Archeológiái és Anatómiai Kongresszus alkalmából megrendezett régészeti kiállításon is. 1878 tavaszán Rómer Flóris egy másik, „valódi országos jelentőségű” kiállítást szervezett a két teremben, amelynek sikeréhez hozzájárult több erdélyi társaság is, mint pl. a Transzilvániai Múzeumi Társaság, amely 101 archeológiái műtárgyat vagy a Temesvári Archeológiái és Történeti Társaság, amely 13 darab művészeti tárgyat küldött. 1879-től a Társaság tevékenységét veszélyeztette, hogy a hatóságok megvonták a bérleti támogatásukat. A folyamatos közbenjárásnak köszönhetően a Gazdasági Társaság felajánlott egy helyiséget a város szélén, amelyben a 4737 darabos gyűjtemény hat éven keresztül kapott helyet. 1885-ben a Társaság egy új kiállítást szervezett a Moscovei utcán lévő épület két termében, majd 1886. június 14-én még egyet a prefektúra nagytermében, ahol több mint 2000 darab műtárgyat láthatott a közönség. Ez alkalomból kiállításvezetőt is kiadtak a kiállított műtárgyakról. A bihari kultúra jeles személyiségeiből (Iosif Vulcan vagy Bunyitay Vincze) álló új vezetőség erőfeszítéseinek köszönhetően a Társaság működése fellendült. Az 1888-as ülésen bejelentették, hogy a Frater család archívumát átengedték a Társaságnak azzal a céllal, hogy elérhető legyen a kutatók számára. így 1888. december 28-tól a Társaság megtette a szükséges lépéseket egy épület megszerzéséhez, saját tárgyainak kiállításához, ezért területi igényét bejelentette a prefektúrának. Bár a település vezetése nemet mondott a kérésre, Ipolyi Stummer Arnold (1823-1886) bihari római katolikus püspök - kifinomult ízlésű, főként vallási jellegű művészeti tárgyak gyűjtője - végakaratában a városra hagyta gyűjteményét azzal a feltétellel, hogy Nagyvárad vezetősége vállalja egy múzeumépület megépítését ezen tárgyak megőrzése céljából. Utóda, Schlauch Lőrincz a Múzeum utca 4. szám alatti telket adományozta a nagyváradi barokk épületegyüttes közelében (Kanonok sor, Római Katolikus Katedrális, Püspöki Palota). Nagyvárad lakosságának és a megye anyagi hozzájárulásának köszönhetően 1890-ben összegyűlt a szükséges összeg a múzeum megépítéséhez. Ifjabb Rimanóczy Kálmán építész fejezte be az építési terveket, és építtette fel az új múzeumot. Az erőfeszítések megkoronázásaként 1896. június 27-én a Társaság elnöke, Beöthy László megnyitotta a nyilvánosság számára az új épület 9 termében berendezett új múzeum kapuit. Az első három teremben a saját gyűjteményeket állították ki, a többiben pedig az Ipolyi-gyűjtemény kapott helyet. Az első teremben a Baranyi és a Fráter család levéltári állománya, a Társaság könyvtárának egy része, valamint érmék és plakettek; a másodikban az őskori fauna részleteit és edényeket, a római, valamint a népvándorlások korából származó tárgyakat, eszközöket helyezték el; a harmadik kiállítóhely pedig Nagyvárad középkori történetére vonatkozó dokumentumoknak, tárgyaknak, bankjegygyűjte- ményeknek, fegyvereknek, zászlóknak adott helyet. Kisebb módosításokkal ugyan, de a kiállítás változatlan maradt egészen az első világháború utáni időszakig. 1911-ben például az a döntés született, hogy állítsák ki a nyilvánosság számára a főként a nagyváradi várból származó darabokból álló lapidáriumot. Ebben az időszakban gyűjteményei nagy megbecsülésnek örvendtek, melyet bizonyít a nemzetközi kiállításokon való részvétel: Párizs (1900), Kassa (1907), London (1908), Bécs (1910), Budapest (1912, 1913). Hat évkönyvet is kiadtak (az utolsót 1913-ban), amelyek a gyűjtemény összetételéről szóló információk mellett tartalmaznak Bihar ókori és középkori történelméről szóló tanulmányokat is. Az első világháború majdnem teljes időszaka alatt a múzeum zárva tartott. Románia háborúhoz való csatlakozása arra késztette a magyar
államot, hogy 1916. szeptember 7-15. között Budapestről egy bizottságot küldjön a nagyváradi múzeumba, 43 ládába csomagolva az Ipolyi- gyűjtemény műtárgyait, valamint a Bihar megyei és Nagyváradi Történeti és Régészeti Múzeumi Társaság gyűjteményének egyéb műtárgyait. Ez utóbbiakat azért, mert a magyar történelem fontos bizonyítékai voltak az Osztrák-Magyar Monarchia e területén. A becsomagolt tárgyakról összeállítottak egy listát (26 oldalas), a műtárgyak pedig Nagyváradon maradtak a háború végéig. Közben Gerovich Tibor, az Esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója és a Budapesti Nemzeti Múzeum muzeológusa arra kérte Csemoch Jánost, Magyarország bíboros-hercegprímását, találja meg annak jogi módját, hogy a gyűjtemény Esztergomba kerülhessen. Miután a magyarországi egyházakért felelős minisztérium elfogadta a főpap kérelmét, 1918 végén Gerovich Tibor Er- nyei igazgató-gyűjteményvezetővel együtt Nagyváradra ment átvenni a gyűjteményt. Itt azzal szembesült, hogy a legértékesebb műtárgyak, az aranykelyhek eltűntek, mivel az intézmény egy volt hivatalnoka eltulajdonította azokat, és az Egyesült Államokba vitte. 1918. december 1-je, de főként a román közigazgatás bevezetése után a múzeum a Bihar megyei és Nagyváradi Történeti és Régészeti Múzeumi Társaság kezelésébe került, azonban az anyagi támogatást a román állam által létrehozott Múzeumok Főigazgatóságától kapta. így a kiállítást újraszervezték és korszerűsítették. A munkálatokat 1919. január 27-én fejezték be. A múzeum 1921-től kezdte el a működését. Ez alkalomból adták ki először egy erdélyi múzeum kétnyelvű (román-magyar) kiállításvezetőjét. 1922-ben a múzeum gyűjteménye 14 080 régiségből, 1369 néprajzi tárgyból, 824 művészeti alkotásból, a könyvtár pedig 8132 kötetből állt. A két világháború közötti években, 1929. június 23-án, egy nagyváradi és Bihar megyei román értelmiségiekből álló csoport megalapította a Bihar Nemzeti Házát, amelynek székhelye a Regina Maria hotelben volt (Republicii utca). Célul tűzték ki „egy a nyugati határ menti néprajzi múzeumnak a megalapítását”, amely 1932 tavaszán nyílt meg a jelenlegi Ady Endre Múzeum épületében. A Bihar Nemzeti Háza néprajzi gyűjteménye kezdetben 49 műtárggyal rendelkezett, amelyeket 1930- ban szereztek be 22 felsőpojényi és csegezi gazdaságból. 1930-1933 között a Bihar Nemzeti Háza legfontosabb célkitűzése az volt, hogy találjanak egy kiállítóhelyet, és román néprajzi műtárgyakkal gyarapítsák a gyűjteményt. A Bihar Nemzeti Háza közigazgatási tanácsának székháza saját palotájának első emelete lett, a Republicii utca 3. szám alatt. 1932- ben jóváhagyták, hogy a Belényesi Román Nők Egyesülete állandó kiállítást hozzon létre egy vitrinben népművészeti tárgyak számára. Az ő közreműködésükkel nyitották meg az első bihari román népművészeti
tárlatot 1926. november 7-13. között Nagyváradon, majd november 15-20. között Belényesen. A kiállítás bezárása után a műtárgyakat George Tulbure, Nagyvárad polgármestere vásárolta meg, aki egy néprajzi múzeumot akart létrehozni a város közkönyvtára mellett. 1933-ban a Bihar Nemzeti Háza közigazgatási tanácsa támogatást kért a polgármesteri hivataltól és a prefektúrától a gyűjtemény bővítésére. 1934. január 20-án, a közigazgatási tanács ülésén közzétették, hogy „a volt ülésteremben lerakták az alapjait a nemzeti Ház új múzeumának”. Az 1933-as leltárban talált 166 műtárgyból 49 az ASTRA gyűjteményéből, 101 pedig a polgármesteri hivataléból származott. A Nagyváradi Megyei Könyvtárban található másik leltárban, 1933. november 15-i dátummal 101 műtárgy megnevezése állt. A polgármesteri hivatal még 18 műtárgyat adományozott 1934 folyamán, azonban az ajándékozók száma a múzeum hivatalos felavatása, 1934. május 28-a után nőtt meg jelentősen. A Bihar Nemzeti Háza - amelynek elnöke Lazár Iacob egyetemi professzor, titkára pedig Ştefan Mărcuş ügyvéd volt - múzeumi tevékenységei a néprajztól a történelemig, numizmatikáig, régészetig terjedtek, de a gyűjtemény fotókkal, bronztárgyakkal, pénzérmékkel bővült, így 1937-ben a gyűjtemények 1108 műtárgyat számláltak a régészeti tárgyakon kívül. A Nemzeti Ház fontos vívmánya az 1935. november 4-30. közötti strasbourgi nemzetközi babakiállításon való részvétel volt, ahol a kiállított tárgyak (Biharból, Râşnov-bol és Bran-ból származó népviselet, festett tojások stb.) oklevelet kaptak. A Nemzeti Ház tevékenysége 1940-ig, a bécsi diktátum évéig folytatódott, ettől az időponttól azonban nem állt rendelkezésre információ az említett múzeum gazdag gyűjteményéről. A második világháború után, 1947-től a múzeum egy kollektíva vezetése alá került, amelynek igazgatója Solomon Ştirbu történész, a Nemzeti Néppárt tagja lett. Ő aktívan vett részt egy új báziskiállítás megszervezésében, amely 1947. november 7-én nyílt meg a nyilvánosság előtt. A történész nem maradt sokáig Nagyváradon, 1948 nyarától Vlad Spoială került az intézmény élére, a Körösvidéki Múzeum létrehozásának éveiben pedig prof. Virgil Giurcă vette át a helyét. 1948 után az államjelentős összegeket utalt ki beszerzésekre, amely által a gyűjtemény érezhetően gazdagodott. Az előző, 1913-ban készült leltár után 1951 -ben leltározták ismét a múzeum gyűjteményét. 1953. március 25-én megkezdődött a múzeum teljes gyűjteményi anyagának újbóli leltározása. Az intézmény akkori elnevezése „Petőfi-Bálcescu” Regionális Múzeum volt, amely két osztályból, a történeti-régészeti és a természettudományi szekcióból állt. A történeti osztály részleges gazdagítására 1958- ban és 1961-1963 között került sor, amikor a legfrissebb ásatásokból származó műtárgyakat egy akkoriban új múzeumtechnikai formában állították ki. 1964. december 15-én megkezdte működését az Etnográfiai és Művészeti Osztály, amely 1966-ig működött, amikor a szekciók külön szervezték meg feladatkörüket. Ezek gyűjteményei jelentősebben gazdagodtak a román népművészet reprezentatív műtárgyaival, amelyekből kevesebb volt az 1896-ban megalakult gyűjteményekben. A muzeológusok figyelmet szenteltek arra is, hogy magyar, szlovák stb. népművészeti tárgyakkal, valamint román és kortárs reprezentatív művészeti alkotásokkal gazdagítsák a gyűjteményeket (1. táblázat). A múzeum műtárgyak beszerzésére vonatkozó politikája befolyásolta ezen műtárgyak számának növekedését, de a változatosságát is. Főként arra gondolunk, hogy nyitottak lettek a régió sajátos gyűjteményeinek megőrzésére, amely magával hozta a kiállításra és raktározásra alkalmas hely megjelölését. Felvetették azt a gondolatot, hogy a múzeum városi jellege változzon át regionálissá - Körös-régióvá, később pedig a három Körös régiójává és a Kraszna-Berettyó környékévé, s ez egy székházban tevékenykedjen. Erre a célra a régi székház melletti impozáns barokk palotát választották ki, amely a nagyváradi római katolikus püspökség székhelyeként működött. Az épület 1762-1777 között épült Franz Anton Hillebrandt osztrák építész tervei alapján. Az 1960-as években rendkívül leromlott állapotban állt, viszont olyan épület volt, amely optimális lehetett kiállítóhely és raktárak kialakítására. Ez úgy valósulhatott meg, hogy 1964- től a román állam örökös használatra átadta az épület belső terét azzal a pontosítással, hogy a római katolikus püspökség marad az épület tulajdonosa. Az 1965-ös év környékén megkezdődött a gyűjtemények jelentős bővítése adományokkal, beszerzésekkel, más intézményektől való
tanulmánykötet megjelenése is, valamint az országos és nemzetközi tudományos kutatásokban való részvétel régészeti, művészeti, néprajzi és természettudományi témakörökben. 1971 után a tevékenységi körök természetes módon bővültek, új osztályok integrálásával is. A Nemzeti Kulturális Örökség Hivatala (1977) 2002-ben átkerült a Kulturális Minisztériumhoz (Bihar megyei Nemzeti Kulturális Örökség Igazgatósága). Megalakult a közművelődési és kiállítási osztály (1996) és a Körösvidéki Ökomúzeum (1996). Az utóbbit illetően azt javasolták, hogy a „Május 1.” fürdő keretében valósuljon meg, és a Nyugat-Románia Múzeumából, valamint a „Pece-patak” természetvédelmi területből álljon. 1989 után, 2008. december 1-jén sikerült felavatni az Aurel Lázár Emlékmúzeumot, amelyet a XX. század első felének legnagyobb román politikai személyiségének dedikáltak. 1896-ban Nagyváradon felavatták az első épületet, amelyet kifejezetten helyi múzeumnak szántak. 1971. január 17-én megnyitotta kapuit a Körösvidéki Múzeum az akkori nagyváradi római katolikus püspökség volt székházában, mely ettől kezdve Románia egyik legnagyobb múzeumává vált. Mindkét dátum alapvető jelentőségű a nagyváradi, sőt, a romániai és közép-európai muzeográfia számára is, mivel bizonyítja egy közösség abbéli ambícióit, hogy legyen egy reprezentatív, a korral lépést tartani tudó intézménye, ahol megőrizhetik és feldolgozhatják főként a Nyugat- Romániára jellemző műtárgyakat, amelyeket románok, magyarok, zsidók, németek, szlovákok, svábok stb. alkottak. Itt kell megemlítenünk, hogy Nagyvárad és Bihar megye múzeuma mindig megtartotta kulturális-tudományos jellegét, és nyitott volt a látogatók, valamint a szakemberek számára vonzó modem múzeumtechnikai lehetőségek alkalmazására. Ma - 114 évvel a fennállása után - Nagyvárad és Bihar megye múzeuma az átalakulás egy új szakaszánál tart. A kivételes építészeti alkotás, a Barokk Palota visszaadása után a Körösvidéki Múzeum új székházat kapott, amelyben a III. évezred igényeit követő múzeumtechnikai lehetőségek várják a látogatókat. 1990-ben a nagyváradi római katolikus püspökség benyújtotta első kérelmét, hogy a Körösvidéki Múzeum adja vissza az egyháznak második székházát, a Barokk Palotát. 1996-ban a püspökség pert indított annak érdekében, hogy nyilváníttassa semmissé azt az 1963-64 között életbe lépett döntést, melynek értelmében a román állam ingyenesen használja a palotát. így feltétlenül szükség volt egy olyan épület megszerzésére vagy felépítésére, amely megfelel a múzeum működési feltételeinek: kiállítóhelyek, raktárak, restauráló laboratóriumok stb. elhelyezésére. 2005 márciusában, az akkori kulturális és védelmi miniszterek nagyváradi látogatása után döntöttek a nagyváradi helyőrség, a volt Királyi Kadétiskola főépületének átminősítéséről, így az épület a nagyváradi Körösvidéki Múzeum székháza lett. Az épület
Alpár Ignácz építész tervei alapján fejeződött be 1898-ban. 2005. július 9-én a Legfelsőbb Igazságügyi és ítélőszék megsemmisítette a Barokk Palota román állam általi ingyenes használatára vonatkozó döntést. Ugyanabban az évben, a Bihar Megyei Tanács ülésén a volt helyőrség (A és A1 hadtest) főépületének ingyenes használatát a múzeum kapta meg. A renoválások elvégzéséig együttműködés született a római katolikus püspökséggel, amelyben lefektették, hogy a Körösvidéki Múzeum 1 euro/m2 bérleti díj és egyes termek átengedése ellenében 2008. augusztus 30-ig az épületben maradhat. 2006. január 1-jén bezártak az állandó kiállítások, hogy felkészüljenek az új székházba való átköltözésre. 2008-ban be kellett fejezni az alapvető javításokat a kapott épületen. Utólag, 2008. november 10-én, a Megyei Tanács és a Római Katolikus Püspökség közötti megállapodást még két évvel, 2010 augusztusáig meghosszabították, ameddig az új székhely berendezésének munkálatait is be kellene fejezni, a múzeumi gyűjteményeket pedig el kell kezdeni optimális körülmények közé helyezni és raktározni. Ezzel párhuzamosan, 2007-ben az intézmény szakemberekből álló kollektívája kidolgozta az új múzeum tematikus terveit. A szakembereknek ezáltal lehetőségük nyílt a vitathatatlan értékek felmérésére. Az új múzeum tematikus terveinek kidolgozása magában foglalta úgy a raktárak, a konzerváló és restauráló laboratóriumok (festmények, kerámiák, fa, fém, textil, csont, bőr, papír) elrendezését, mint a kiállítótermekét, amelyek a kincsek kiállítására, a lapidárium, vivárium, természettudomány, történelem, egyetemes és román művészet, etnográfia bemutatására szolgálnak. Ezekhez kapcsolódik a múzeumpedagógiai terem, a multifunkcionális konferencia- és előadóterem, az ideiglenes kiállítások és a nagyváradi művészet terme. Az új székhely alapvető javításainak és belső berendezésének projektjét az „S. C. Proiect Bihor” cég nyerte meg (építészek: Horia Goga, Elisabeta Blânda), amely alvállalkozásba adta a Bútorozási és műtárgy-elhelyezési projektet a budapesti „König és Wagner építészek” nevű cégnek. Reméljük, hogy a „Körösvidéki Múzeum” Komplexumában lévő új Körösvidéki Múzeum végleg itt marad. Valamint azt is reméljük, hogy a továbbiakban is megszilárdítja élő kulturális-tudományos intézményi státusát, amely a valós kulturális értékek támogatását és mások tiszteletét szolgálja. "

Forrás : library.hungaricana.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése