Felhívás

Régi Várad blog "Fotók,képeslapok a régi Váradról" Facebook album fotóit használja fel forrás megjelöléssel.Írja meg véleményét a facebook.com-ra,vagy az egyvaradi@gmail.com -ra !
Sok román ajkú váradi szeretné olvasni a szöveget.Segítsen a fordításban '

Köszönet mindenkinek '


2017. július 16., vasárnap

Miért büszkék a városukra a váradiak?

Farkas László válaszolt az egyik ismerősének a Facebookon azzal a témában :Miért büszkék a városukra a váradiak?Ha elolvassa a bejegyzést,igazat ad Farkas Lászlónak.Íme a válasz :
Farkas László fényképe. 
Forrás : Farkas László Facebook 

"Kedves, bár nem személyes (csak facebookos) ismerősöm üzent a napokban, megkérve, ugyan már, magyarázzam meg neki, persze, csak privátban, hogy mire is vagyok én, mire is vagyunk mi, olyan nagyon oda, meg vissza, váradi mivoltunkkal. Nos, mivel nem nagyon szeretek "priviben" sokat csevegni, hát itt és most, válaszolok neki és mindazoknak, akikben ez a kérdés valaha megfogalmazódott. Persze lehet, hogy amiket itt és most leírok, már le lettek írva mások által, vagy már megfogalmazódtak valamelyik előző írásomban, de mivel most, így, rákérdeztél, kedves barátom, hát íme, itt a válaszom, ami csak és kizárólag az én nézőpontomat tükrözi, de gondolom, sok váradi ugyanígy érez, ugyanígy gondolja mindezt...
Múltkor, váradi előadásán, doktor Papp Lajos szívsebész professzor úr azt mondta, hogy mindenki egy eleve elrendelt helyre születik, egy jól meghatározott céllal. Nos, mi váradiak ide születünk, már mintegy kilencszáz év óta élünk ebben a csodálatos fekvésű, sokat szenvedett városban és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy mindenki érzi ennek minden örömét, bánatát, súlyát és felelősségét.
Azt mondják, persze lehet, hogy ez csak egy költői túlzás, hogy ha két magyar összetalálkozik valahol a nagyvilágban, van váradi közös ismerősük, vagy jártak a Körös parti metropolisban. Igen, metropolis, így nevezi egyik munkájában a várost, Hegedüs Géza, de hívták magyar Birminghamnek, Pece parti Párizsnak és még ki tudja hányféleképpen Váradot.
Régi fénye nem fakul e városnak, mert a régi Váradon bármerre járnál, a falakból, a kövekből sugárzik Ady, Juhász Gyula, Bíró Lajos, szelleme. Menj a Kanonok sorra, füledben ott motoszkál az "Egy kis séta", vagy menj a Széchenyi térre, mert "Felszállott a páva", de beülhetsz az EMKE kávéházba, és megcsap a Holnap hangulata, vagy a Royalba, hogy lásd a tükrös kávéházat, ahol egykor... de nem sorolom tovább, mert ezeket a dolgokat leírta nálam ezerszer szebben Dutka Ákos a Holnap városában, vagy Nagy Endre az Egy Város regényében. Költők megénekelték a várost a megszámlálhatatlan költeményben, Ady Endrétől, Horváth Imréig.
Minden idegenszívű erőfeszítés ellenére, a mi városunknak még mindig van hangulata, bármennyire is igyekeztek bagatellizálni, kicsinyíteni. Hívtak minket gúnyosan, pakfon városnak, operettvárosnak, meg ki tudja még minek. Mondták a váradit beképzeltnek rátartinak és talán volt is kicsi igazság ezekben a ránk aggatott jelzőkben, de száz szónak is egy a vége, váradinak lenni ma is dicsőség!
Biztos van kolozsváriság, vásárhelyiség és másmilyenség is, de gyere el kedves barátom tavasszal a Püspökkertbe magnóliát csodálni, nyárelőn Körös illatot és hársillatot szagolni, sétálni a Schlauch kertben, leülni Petőfi, vagy József Attila szobra mellé egy versnyi időre, aztán sétálj végig a most, apránként megújuló, gyönyörű korzón, nézz be az egykori Müller kioszkba, egy kis Ady hangulatot érezni a költő emlékét őrző múzeumban, de leülhetsz Ady, Juhász, Emőd és Dutka mellé és utána megcsodálhatod a piazzettát, a Bémer teret. Aztán menj át a hídon, bámuld meg a csodás épületeket a Szent László téren, majd tölts pár órát a várban. Talán ha ezt megteszed és kicsit megérint a város szelleme, megérted, miért vagyunk olyan nagyra mi váradiak, váradiságunkkal..

Farkas László Nagyvárad 2017. július 15.


Farkas László blogja : farkaslaszloblogja.blogspot.ro