"Komoly dolgok foglalkoztatták az impériumváltás utáni
időkben Nagyvárad magyarságát. Az egyik ilyen volt az a levél, amit Cornel
Besan, Bihar vármegye alispán helyettese küldött Dr. Karácsonyi János római
katolikus püspöknek, a Nagyváradi és Bihar megyei Történelmi Társulat
elnökének. A levélben felszólítás, miszerint eltávolítandó és a társulat
múzeumába elhelyezendő, a megyeház dísztermét ékesítő Feszty Árpád millenáris
kép. A hatalmas képet, amely Árpád vezér fiának, Zsolt fejedelemnek, Hamzsával,
Mén Marót lányával való eljegyzését örökíti meg, azért kell eltávolítani a
megyeháza díszterméből, mert a teremben egykor a kép helyén álló kályhát helyre
akarják állítani. Ezzel kilépett a kapun, eltűnt az utolsó magyar
szimbólum, ami egykoron a megyeházában állott. Azon a kapun lépett ki, amelyen
nagy diadallal vonult be 1899. márciusában.
Lapozzunk bele az akkori krónikás, Perédy György írásába, a Nagyvárad című
napilap 1920. december 25. karácsonyi számába, mert érdemes és érdekes tudni,
hogy milyen viszontagságok után készült el az akkor horribilis összegbe, 15.219
forintba kerülő festmény. Az egykori alispán Szunyogh Péter meg is jegyezte –
„a hazai művészetpártolására, a megye tekintélyéhez és méltóságához illő,
maradandó értékű műremek”. A korabeli újságok inkább a műremek dicséretétől
voltak hangosak, így aztán Perédy kíváncsi lett a történeti előzményekre és
azoknak alaposan utánuk is járt. Mivel az idő tájt Besan alispán úr nem
tartózkodott a városban, az engedélyt a levéltári kutatáshoz Dr. Gherlan
főjegyző láttamozta. A keresgélésben segítségére volt Osváth Lajos levéltáros
és Gergely István levéltári kezelő, A megyeháza Tisza Kálmán tér felőli egész földszintjét,
tizennyolc szobát lefoglalt az irattár, amiből öt szobát kiürítettek az
élelmezési bizottság részére. Az itt tárolt iratokat a többi szobákba és az
udvari garázsokba zsúfolták be. Ám a pontos indexek útmutatásai nyomán,
hamar nyomára akadtak a keresett iratoknak. Ez pedig nem más, mint a
16.923-1894 számú iratcsomó. Száz ív papír, benne az akkori készülődés minden
momentuma.
A világkiállításra akarta elkészíttetni Bihar vármegye a
képet, de az akkor már országos hírnévre szert tett Feszty Árpád, csak három év
múlva készült el a képpel. Az országos képzőművészeti tanácsnak 1896.junius 10.
ülésén és a kiállítás megnyitásán csak a kép vázlatát mutatta be és állította
ki a festőművész, a Komárom vármegye által, ugyancsak a világkiállításra rendelt
“Árpád győzelme Szvatopluk felett Bánhidán” című kép vázlatával együtt.
Akkoriban még dolgozott a Honfoglalás körképen is, így aztán lehetetlen volt
Bihar és Komárom megye rendeléseit is teljesítenie.
A millenáris kép elkészítésének eszméje a kormánytól eredt,
de Beöthy László főispán volt az, aki mozgalmat indított a megvalósításra.
Szunyogh Péter alispán mindenekelőtt Bunyitay Vince kanonokot kereste fel, hogy
a megye történetéből vett tárgyat ajánljon a képnek. A kanonok három témát, a
bihari vár építését, a vármegye székházának, Csáky István által történt
építését, valamint a mohácsi ütközetben elesett Perényi Ferenc váradi püspök
Mohácsra induló bandériumát ajánlotta.
Az alispán bizottság elé vitte a három javaslatot. A tanács
a Perényi féle javaslatot fogadta el. Már csak azért is, mert ezt a témát
lehetett volna korhűen megfesteni. Ismert volt Perényi püspök címere, amiket a
zászlókon hordoztak és a korabeli főúri és katonai ruházatok is. Javasolták,
hogy az induló bandérium háta mögött látszódjék a bihari vár, a Rézhegység és a
belényesi havasok.
Az alispán elindult Budapestre festőt keresni. Benczúr
külföldön tartózkodott, ezért Feszty Árpádot kereste fel, akinek elmondta, hogy
a megye 14000 forintot szánt a képre. A festő elégnek tartotta az összeget, de
később levélben tett javaslatot Szunyoghnak az új témáról, “Mén Marót
leányának, Hamzsának nőül vételét Árpád vezér fia, Zsolt fejedelem által, mely
esemény lezárta a honfoglalást” és amint írja, e témát nagyobb ambícióval
festené meg.
Az alispánnak tetszik az ötlet, de a hallott árral, 25-30
ezer forint nem tud megbékülni és a kép méretét sem találja megfelelőnek. A
tanács is úgy dönt, hogy rendeljék meg a Perényi bandérium képét, díszes
rámával 14 500 forintért. Feszty elvállalja, de a kiállításra nem készül
el vele írja sürgönyileg. Bele is egyeznek a kétéves
határidőbe, ha a Perényi kép teljes nagyságú karton rajza és színvázlata a
kiállításra elkészül. A közgyűlés 1897. március 1- ig ad határidőt a Perényi
bandériumot ábrázoló kép elkészítésére. Tehát 1895 márciusáig csak a Perényi
kép megfestéséről esett szó. Sajnos Feszty és az alispán levelezéséből egyetlen
levelet sem talált az újságíró már akkor sem. Van viszont néhány levél egy
’48-as hőstől, aki méltatlankodik amiatt, hogy Mén- Marótot nem bolgárnak, vagy
besenyőnek állítják, hanem románnak és hosszas történelmi eszmefuttatásokba
keveredik, Anonymustól Pauleren át Hunfalvyig a hazafias érzelmekről.
Válaszlevél nincs az irattárban, de amint az a korabeli írásokból kitűnik,
Beöthy és Tisza azon dolgoztak, hogy a magyarságot és a románságot közelebb
hozzák egymáshoz. Épp ezért, hogy a románokat is megnyerjék a millennium
eszméjének, a tanács elveti a Perényi bandérium tervét és véglegesen eldönti,
hogy a Zsolt eljegyzését festeti meg. Az alispán megegyezik Fesztyvel, aki
hajlandó kisebb méretben 15219 forintért megfesteni a képet. 1896. június 10-én
a képzőművészeti tanács felülvizsgálja és elfogadja, sőt melegen ajánlja a
vázlatot.
1898 januárjában Feszty Nagyváradra jött és megvizsgálta a
termet. Az ő javaslatára távolították el a kályhát és gázkályhákkal látták el a
termet. Az oldalajtót megkisebbítették. Végre, 1898 végére elkészült a kép,
amit a művész Budapesten kiállított. 1899. március 15-én nagy ünnepséggel,
Bihar megye törvényhatósága végre átvehette az áhított millenniumi képet. A
vázlatot Feszty a sokat fáradozó Szunyogh Péter alispánnak ajándékozta baráti
emlékképpen. A képen, aminek hátterét a Rézhegység nyújtja, az alakok
modelljeit Bihar megyei nemesi családok női és férfi tagjai állották. Hát, ezt
a képet kellett eltávolítani a megyeháza nagyterméből, az Úr 1920-as éveinek
elején.
A második világháború után a kép nyomtalanul eltűnt. Mára
már csak színezett műlapról ismert."
Forrás : farkaslaszloblogja.blogspot.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése